Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Zakatol a szállítókosár lefelé. Egy deszka a teteje, egy deszka a feneke. Kettő között az utasok és az üres csille. A sziklák, melyek között szállunk, a kosár oldalfalaivá válnak. Hirtelen boltozat tátong az aknában, jobbra-balra folyosókat sejtünk.
Ezen az emeleten száz éven át naponta százszor állt meg a szállítókosár (bizonyára ugyanez), mind az utas kiszállt vagy beszállt itt, minden terhet kiraktak vagy beraktak, száz évig itt volt a végállomás. Itt fejtett a szolgasereg hajnaltól éjszakáig, éjszakától reggelig, de egy napon kimerült ez a szakasz és a felvonó aknáját mélyebbre kellett vezetni.
Ötven méter, és megint bolt tűnik feketén karbidlámpánk fényébe. E folyosó bejárata oly alacsony, hogy egyenesen járva nem lehet belépni. Itt nem szállt ki és nem szállt be senki. Aki ebben a tárnában dolgozott, nem szállt dolgavégeztével a felvonóval a napvilágra, hanem csak a kibányászott ércet küldte fel.
E szakasz bányászai gyalog jöttek, alagúton, amit maguknak kellett vágniok rézsútosan a sziklába, lakóhelyükről, a föld színéről és elvégzett munka után ezen az alagútjukon mentek gyalog egyenesen haza, a Spanyol Királyi Fegyházba.