Kutatási terek [antikvár]

Előszó Doktoranduszok és doktorjelöltek - a kutatói utánpótlás A 2011. évi CCIV. Törvény a nemzeti felsőoktatásról XIV. fejezetében határozza meg a tehetséggondozásra, a doktori képzésre vonatkozó külön szabályokat, ebből idézzük: 53. § (1) A doktori képzés a tudományterület sajátosságaihoz és a doktorandusz igényeihez igazodó egyéni vagy csoportos felkészítés keretében folyó képzési, kutatási és beszámolási tevékenység. Doktori képzésben az vehet részt, aki mesterfokozatot szerzett. A doktori fokozatot külön eljárásban lehet megszerezni. A fokozatszerzési eljárás résztvevője a doktorjelölt. Kiből lesz doktori képzés hallgatója? Aki a felsőoktatásban vagy kutatóintézetben dolgoznak, a pályán maradásához szükséges a tudományos teljesítmény igazolása is, így szükségszerű, hogy dokori iskolába járjanak. Vannak persze olyanok is a doktori képzésre jelentkezők között, akik saját ambíciókat táplálnak a kutatói pálya iránt, mások pedig a mesterszak elvégzése után folytatni kívánják tanulmányaikat. Találkozunk természetesen olyan aspiránsokkal is, akik nagyobb presztízsre vágynak a munkahelyükön, de vonzerő lehet egyesek számára, hogy szeretnék a nevük elé írni a dr-t, ezért kitartó erőfeszítésekre is képesek. Végső soron, motivációtól függetlenül hallgató lesz az a jelentkező, aki megfelel a felvételi feltételeknek, és teljesíti a felvételi követelményeket. A doktori képzés és a kutatás A doktori képzés egyik célja a jelöltek rendszeres és folyamatos tudományos tevékenységének megalapozása, illetve beillesztése az általuk művelt tudományterület kommunikációs rendszerébe. Ennek érdekében a doktori iskolák követelményrendszert alakítanak ki, annak tejesítését képzéssel elősegítik, és a doktori fokozat odaítélésének egyik lényeges feltételeként írják elő az önálló kutatáson alapuló értekezés elkésztését.