Tartók elmélete II. [antikvár]

Bevezetés A Tartők elmélete c. tárgy első féléve a rudszerkezetek olyan száini-tási módszerével foglalkozott, amellyel valamennyi szerkezettipus egységes eljárással volt vizsgálható. Ezt a mátrixszámitás alkalmazásával értük el, amelynek segitségével a tetszőleges szerkezetre vonatkozó összefüggések az egyes rudakra felirtakből "építhetők" fel. E félév során hasonló eljárást fogunk tanulni felületszerkezet vizsgálatára. Ennek érdekében először röviden átismételjük a felületszerkezet számításához szükséges, az Altalános szilárdságtan c. tárgyból már ismeir alapösszefüggéseket, majd a közelítő eljárás alapjául szolgáló munka- és energiatételeket tekintjük át. Az általunk tárgyalt sik feluletszerkezetek analitikus vizsgálatának alapjaival foglalkozunk tárcsák és lemezek esetében. A félév jelentős részében az utóbbi egy-két évtizedben nemzetközileg igen elterjedt mozaikmódszert (más néven végeselem-módszert) tárgyaljak. E közelítő módszer nagy rokonságot mutat a rudszerkezeteknél már Ismert eljárással. Az egyes elemekre vonatkozó összefüggésekből "rakjuk" össze a szerkezetre vonatkozót a mátrixszámitás segitségével. Az utolsó részben az un. nem lineáris elméleteket tárgyaljuk, elsősorban a nagy elmozdulások esetét. Az alkalmazást a fuggőhidak számításával szemléltetjük.