Ragasztott szövedékek [antikvár]

ELŐSZÓ A második világháború után a textiliparban dolgozó szak-emberelc új fogalommal, a „szövés nélküli textília" fogalmával ismerkedtek meg. A kártológépen vagy egyéb berendezésen előállított szál~ bundát vagy kötőanyag hozzáadásával alakítják szilárd szöve~ dékké, vagy mechanikai úton, elsősorban átvarrással rögzítik. Az új eljárások lényegesen íermelékenyebbeJí, mint a klasszikus, fonalat feldolgozó szövő vagy kötszövő technológia, vagy akár a klasszikus nemezelési technológia. A kötőanyaggal dolgozó gépsorok percenként 2—10 méteres sebességgel dolgoznak, a tűzőgépek gyártási sebessége 1—2 m/min. Ugyancsak komoly előnye az új eljárásnalc, hogy a fajlagos beruházási költsége jelentősen kisebb, mint a klasszikus műveletek ilyen irányú ráfordítása. Komoly előny mutcdkozik az átfutási idő lerövidítésében és a nyersanyagfelhasználás terén is, a rosszabb minőségű nyersanyagok feldolgozásának lehetőségével, Figyelembe véve a felsorolt gazdasági előnyöket, valamint a textilipari termékek terén rohamosan növekedő igényeket, amit részben a népesség szaporodása, részben az életszínvonal növekedése idéz elő, az új technológia igen nagy érdeklődést vált ki az egész világon a szakemberek körében. A rendkívül szerteágazó irányzatokon belül két alapvető ágazat alakult ki: a ragasztott, valamint a tűzött, ill. hurkolt technológiával előállított szövedékek gyártása. Az elmúlt évek folyamán a baráti országokban elsősorban a tűzéses, a nyugati országokban a ragasztásos technológia terjedt el.