Pamutipari alapismeretek [antikvár]

A textilnemű az a használati anyag, amelyről bízvást elmondható, hogy az embert elkíséri a bölcsőtől a sírig. A fehérnemű-, ruha-, bélés- és háztartási szövetek, a műszaki és díszítőszövetek legnagyobb része pamutból készül. Amíg azonban a pamutszövetek nyersanyagából, a gyapotból szövet lesz, addig sok műveleten kell keresztfilm ennie. Ez a könyv abban a sorrendben tárgyalja a pamutipari alapismereteket, ahogyan a nyersanyagból fonalak, azokból pedig a sokféle szövet lesz. A nyersanyagismeret a gyapot termesztését, a gyapotcserje tulajdonságait, a magvakról a gyapot lefejtését, majd pedig a különböző gyapotfajtákat írja le. Ezek képezik a fonalak alapanyagát, amelyek vagy tisztán, vagy - újabban - mesterséges szálakkal keverve készülnek. A fonás az a művelet, amellyel a gyapot - viszonylag igen rövid - elemi szálaiból az elméletileg végtelen hosszú fonalak, ill. ezek összesodrásával a cérnák készülnek. Az elemi szálakat osztályozzák, majd keverik, aztán lazítják, tisztítják, hogy végül sodrással egyesítsék azokat fonallá, illetve a fonalakat cérnává. Egymástól különböző, rövidebb-hosszabb eljárásokkal készülnek így a különböző vastagságú pamutfonalak, a legegyszerűbb kártolt fonaltól a finomabb nyújtott fonalon át a legfinomabb fésűsfonalig. A pamutfonalak és cérnák fejezetében az olvasó megismerkedik azok vastagságának - finomságának - különböző jelölési - számozási - módjával, a fonalak és cérnák fizikai tulajdonságainak meghatározásmódjával és a cérnák felhasználási módjaival. A szövés útján kapcsolják össze az egymás melle helyezett, ún. láncfonalakat az azokra merőlegesen haladó ún. vetülékfonalakkal. Így lesz a két fonalrendszer együtteséből a szövet. Mindkét fonalrendszer fonalait más-más eljárással készítik elő a szövésre, hogy aztán a szövőgépek különböző fajtái készítsék azokból a legváltozatosabb szöveteket.