Önvallomás [antikvár]

Fonó Albert akadémikus, Kossuth-díjas tervezi és tanácsadó gépészmérnök, a sugárhajtás úttörőjeI. ElőszóMegpróbálom végiggondolni életem történetét, és evvel kapcsolatban műszaki munkáimat. Szeretném azokat az idő távlatából lehetőleg elfogulatlanul kritikailag megvizsgálni. Öreg fejjel, rossz és korral erősen romlott memóriával fogok ehhez a munkához. Feljegyzéseim, amelyek segíthetnének, a két világháború és forradalom következtében megfogyatkoztak. így is sok érdekes élményről írhatok.Ismételten meggondoltam, hogy van-e célja ilyen írásnak. Azt hiszem a fiaim érdeklődéssel fogják olvasni. Anyagi javakat nem hagyhatok rájuk, mert a fennálló rend mellett külföldre nem lehet értékeket küldeni, és ők nem szándékoznak legalább előlegesen Magyarországra visszajönni. Ilyen írás régi emlékeiket fogja feleleveníteni és részben kiegészíteni.Nem bízom abban, hogy ez az írás közérdekű. Sohasem foglalkoztam szépirodalommal, és nem hiszem, hogy nagy olvasóközönség számára eléggé érdekesen tudjam elmondani azt, amit én érdekesnek találtam. Tehát minden szépítés nélkül írom le emlékeimet, mint amit kizárólag fiaimnak szánok.II. Származásom, fiatal korom, gépészmérnöki tanulmányaim1881. július 2-án születtem Budapesten. Édesapám, Fischer Zsigmond, a Tolna megyei Regöly németajkú faluban született. Atyja intéző volt egy uradalomban, és egy pusztán laktak, amikor édesapám iskolába került volna. Szüleitől tanult írni, olvasni, számolni. Soha iskolába nem járt. Minden továbbit magától tanult. Nagyon tehetséges, ötletes és nagy kézügyességű volt. Inasnak szüleinek szülővárosába, Kismartonba (a mai Eisenstadt, burgen-land-i városkába) küldték egy vegyeskereskedésbe, amelynek tulajdonosa Schneider nevű, valamilyen rokon volt. Egy-két évvel később egy bornagykereskedés pincegazdaságába került. Ott kezdte elasjátítani a szakmát, amelynek elismert szakembere lett.95