Közlekedésépítés- és mélyépítéstudományi szemle 1995. október-november [antikvár]

A II. világháború végóráiban a német hadsereg Budapest összes hídját fölrobbantotta. A főváros újjáépítésének egyik legfontosabb része tehát hidaink újjáépítése volt. Ez a szakasz valójában 1964-ben, az újjáépített Erzsébet híd átadásával zárult le. A hidak alkotta lánc azonban foghíjas folt: a város déli részén hiányzott az összeköttetés Buda és Pest között. Ez a hiány tűnik el most a Lágymányosi híddal, amelynek megépítése Budapest most folyó, második újjáépítésének egyik legjelentősebb eseménye. A főváros legjobb terjeszkedési iránya a déli irány. dél-Budapest közel fekszik a városmaghoz, ugyanakkor gyorsuló ütemben tűnnek el itt a régi, elavult ipartelepek. Itt épül az új egyetemi negyed. Hosszabb távon itt alakulhat ki a Belváros mellett Budapest másik kereskedelmi és kulturális központja. Ezért kellett itt felépíteni az utolsó fél évszázad első új helyen tervezett, új Duna-hídját. Ezért döntött a Fővárosi Közgyűlés 1992 márciusában a Lágymányosi híd megépítése mellett. Ezért hozott határozatot a beruházásról két hónappal később az Országgyűlés is. Így kezdődhetett meg 1992 novemberében a híd építése. A Lágymányosi híd felépítése a Budapesti infrastruktúra fejlesztésnek kiemelkedő mozzanata. Általa lehetővé válik majd a Hungária körút átvezetése Budára. Ily módon jelentős mértékben sikerül tehermentesíteni a Belvárost, hiszen az Erzsébet hídon és a Lánchídon átmenő forgalom egy része ezentúl az új hídon bonyolódik le. Ezzel a jövőben csökken a Belváros zsúfoltsága, javul immár kritikus légszennyezettsége is.