Személyközlekedési üzemtan [antikvár]

1. A TANTÁRGY CÉLJA ÉS A TANULÁS MÓDSZERE A települések helyváltoztatási szükségletei különösen a lakó- és munkahely környezetében jelentősek és szükségessé teszik a személyközlekedési áramlatok lebonyolításának hatékonnyá tételét, ehhez korszerű technikai berendezések alkalmazását, sőt a közös közlekedési területen a teherdzállitással valő kapcsolat biztosítását is. A települések - különösen a városok - közlekedésének tárgyalása fokozott jelentőséggel bir a problémák sokrétűsége és a lehetőségek korlátozott volta miatt. A cél az indokoltnak elismert és perspektívában fejlődő közlekedési szükségletek legmegfelelőbb és hatékony kielégítése, a korszerű és fejlődő technikai berendezések segítségével. A személyközlekedési üzemtan cimü tantárgy a közlekedési üzemtanok záró studluma és célja -a szakosítástól függetlenül - az egységes szemlélet kialakítása a személyközlekedés minden ágazatának és "fajtájának" (távolság szerint) üzeméről és a tájjal, várossal és a többi közlekedési ággal valő kapcsolatáról, valamint az ebből fakadó kölcsönhatásokról: kooperáló ágazatok igényeiről és lehetőségeiről. A tárgy szokás szerint a szükségletek megállapításából indul ki (A) és azok kielégítésének feltételeit, eszközeit biztosítva (B) tér rá a korszerű üzemszervezési módszerek igénybevételével a személyforgalom lebonyolítására, irányítására (C). E főfejezeteken belül - miután a közlekedési rendszer csoportosítására elsősorban nem a hajtó energia, hanem a kiszolgált terület a mérvadó - elsősorban a közlekedés fajtái szerinti csoportosítás jelentkezik, mindenütt a közös elveket ismertetve, ezen belül szakosított alkalmazással az egyes ágazatok sajátosságaira vonatkozóan. A sajátosságokból kiindulva és annak a területnek a követelményeit figyelemmel tartva kell azután mindig az alkalmazási területet és annak feltételeit levezetni, ügyelve az ágazatok közti összefüggésekre is. Az ágazatok sorrendjében a tárgyalás a közúti közlekedéssel kezdődik növekvő jelentőségére tekintettel, szemlélete azonban a tömegközlekedés elsőbbsége hatalmas kapacitását figyelembe véve. A pályaberende-zéseket és a jármüveket a forgalom szemszögéből csupán oly mélységben kell ismerni, hogy egyrészt a lebonyolítás alkalmazkodni tudjon a műszaki feltételekhez, másrészt pedig szakszerűen adhassa meg a forgalom igényeit a műszaki szakszolgálatok felé. A folyamatot leiró modellek alaposabb vizsgálata mindinkább a sztochasztikus szemlélet terjedését jelzi - mert számos helyen véletlen tömegjelenségekkel találkozunk -, aminek figyelembevétele a növekvő szükségletekkel szemben álló korlátozott lehetőségekre, az előre meghatározható pontosságra és a követő gépesítésre tekintettel az optimális döntések meghozatalában mind indokoltabbá válik. - 3 -