Bővebb ismertető
A kisvasutak az 1435 mm-es normál nyomtávolságnál kisebb nyomközű vasutak. Építésük hazánkban az 1870-es években kezdődött. A 19. század utolsó éveiben és a századforduló után több ezer kilométernyi pályát helyeztek üzembe a nagybirtokok, az erdőgazdaságok és a bányavidékek területén. Feladatuk a mezőgazdasági termények, a fa, a kő és az ásványkincsek fuvarozása volt, de a személyszállításban is egyre fontosabb szerepet töltöttek be. Hálózatuk az első világháború után tovább bővült, a nyersanyaglelőhelyek feltárása, az erdők kitermelése új vonalakat igényelt. Nem csökken a földbirtokosok és a gazdálkodók beruházási kedve sem, hiszen az Alföld vagy a Dunántúl mezőgazdasági területein sokkal olcsóbb volt keskeny nyomközű pályát fektetni, mint utat építeni. A második világháború követő években is népszerűek voltak, utak hiányában sok helyen az egyetlen biztos közlekedési eszközt jelentették. 1948-ban 2470 km mezei és gazdasági, 2000 km bánya-, 700 km erdei és 150 km iparvasutat vettek nyilvántartásba, ezek nyomtávolsága 500-1000 mm között változott...