Közlekedés, környezet, mérnöki felelősség [antikvár]

1. BEVEZETŐ GONDOLATOK A KÖRÜLMÉNYEKRŐL „Navigare necesse est, vivere non est necesse" (Pompeius) Átmeneti (műszaki kifejezéssel tranziens) korban élünk - bár minden jelen átmenet a múlt és jövő között - e kifejezés most mégsem tekinthető közhelynek. Rendkívül gyorsan, ellentmondásokon keresztül változik a világ politikai, gazdasági, ipari struktúrája, változik az emberek szemlélete, magatartása, gondolkodása. Ilyen átmeneti helyzetben igen nehéz megbízható gazdasági előrejelzést megfogalmazni, nehéz a legfontosabb műszaki fejlesztési feladatokat kitűzni és végrehajthatóságukat megbecsülni. A tételes feladatfelsorolás és a tételes lehetőségkimutatás helyett a közlekedés és közlekedési eszközök fejlődését befolyásoló, alapvető, tartós hatások számbavételét kell megkísérelnünk [37]. Jelen kísérlet természetesen nem egyedülálló, számos átfogó, filozófiai jellegű tanulmány jelent meg Japántól Németországig az utóbbi időben a közlekedés, a közlekedési eszközök fejlesztéséről és ehhez kapcsolódóan a környezeti károsodásokról, ill. a környezetkímélő technológiák lehetőségeiről [17, 30], A magyar műszaki irodalomban is találhatunk ilyen filozofáló művet. Pattantyús Á. Géza már az 1930-as években, a Gépészeti zsebkönyv előszavában Kölcseyre hivatkozik: „Az emberi tudomány legfőbb célja maga 7