Fürdőkultúra és hajózástörténet [antikvár]

Részlet a katalógusból: "A Balaton partján a legrégibb fürdőtelep Balatonfüred. Ismertebbé forrásvizének köszönhetően vált a XVIII. században. Bél Mátyás az 1730-as években a következőt írja róla: "Föröd falunak kettős savanyúvízkútja van, az egyik inkább ivásra, a másik inkább fürdetésre hasznos. Az utóbbi kúthoz ragasztott kis épületben melegítették a savanyúvizet a fürdőhöz. Jó híre különösen májusban csábított oda, és mivel a két kis házikón kívül a közelben nem volt menedék eső, nap ellen a vendégek számos helyen szétszórtan felütött sátrakban tanyáztak." A század végén már állandó fürdőorvos is van. A megnövekedett forgalmat bizonyítja, hogy a szentgyörgyi Horváth család a vendégek számára nagy házat épített, amely később a társas összejövetelek legfontosabb helyszíne lett Füreden. A múlt század első felében tovább növekedett Balatonfüred népszerűsége. Bizonyára hozzájárult ehhez a gyógyvize és szép fekvése mellett az is, hogy közelebb esett a fővároshoz, mint a többi fürdőhely, és talán a környéken termő kiváló minőségű bor is vonzerőt jelentett. A köztudatba a reformkor emelte a Balatont. De továbbra is Füred volt a legkeresettebb hely, a Balatonhoz utazás egyet jelentett Füred felkeresésével. Az ország vezető férfiai közül sokan megfordultak itt: Csokonai, Kazinczy, majd Batsányi, Berzsenyi, Kisfaludy Sándor, Vörösmarty, Kossuth, Széchenyi, Wesselényi, Deák Ferenc és mások. Eddig csak a melegített forrásvízben fürödtek, a Balaton vizét ere célra nem használták. Vakmerő cselekedetnek számított, amikor Wesselényi Miklós 1835-ben Tihany és Balatonfüred között átúszta a Balatont."