A Forma-1 világa [antikvár]

A belső égésű motorral felszerelt autóról 1886-os megszületésekor alig gondolhatta bárki, hogy az 1890-es években sporteszközzé válik. A ló nélküli kocsik első versenyét 1894-ben rendezték a Párizs és Rouen közötti 127 kilométeres útvonalon. A Le Petit Journal című párizsi napilap által meghirdetett viadalra 102-en neveztek, de az előírt 4-5 km/órás sebességet nem mindenki teljesítette - csak 21-en startoltak. Noha Jules de Dion ért célba elsőként gőzhajtású traktorával, a versenybíróság a győzelmet olyan autóknak ítélte, melyek egyszerűen kezelhetők voltak, gazdaságosan üzemeltek, s biztonságosan teljesítették a távot. Az 5000 frankos első díj így megoszlott a Peugeot-t vezető Georges Lemaitre és a Panhard-t kormányozó Emilé Levassor között. De Dion a 2000 frankos második díjat kapta. A 17 célba ért jármű többségét Daimler-licenc alapján épített, V2-es Panhard-Levassor motor hajtotta. 1895-ben a csaknem 1200 kilométeres Párizs-Bordeaux-Párizs megmérettetésen az első nyolc befutó autóból hatban dolgozott Daimler-eredetű motor, a másik két jármű Benz-gyártmány volt. Amerika első autóversenyét novemberben rendezték a Chicago-Waukegan távon (oda-vissza), a három résztvevő közül azonban csak Oscar Mueller érte el a célt Benz kocsijával. Zárt pályás viadalt először Amerikában tartottak 1896-ban, majd 1899-ben Ausztriában is megtörtént ez, a századfordulón mégis inkább a nagyvárosok közötti megmérettetések maradtak szokásosak. A gyártók propagandacélra kezdték használni a versenyeket, a tapasztalatokat pedig a kereskedelemben forgalmazott típusok tervezésében kamatoztatták. A fényes diadalokat azonban már a kezdetekkor is halálos balesetek árnyékolták be.