Tudástermelők, kapuőrök és véleményvezérek [antikvár]

Előszó A digitális technológia elterjedése nemcsak a hétköznapok antropológiai és mediális szerkezetét, hanem a társadalom egyes csoportjainak attitűdjeit is megváltoztatta, sőt, gyökeresen átalakította. Nincs ez másképpen a szakértői tudás korábban megkérdője-lezhetetlennek és kanonikusnak tartott, hierarchikus struktúrákat létrehozó társadalmi képzeteivel sem. Bizonyára mindenki ismeri a több millió sportszakértőről, virológusról, poUtológus-ról keringő szellemeskedéseket, amelyek a digitáhs és virtuáUs térben könnyen megjeleníthető, azonban nehezen adaptálható tudásokat figurázzák ki. A közel két éve tartó járványhelyzet tovább fokozta a felszínes tudások okozta krízishelyzetet. Nemcsak a valós társadalmi térből a virtuálisba húzódó, sokak szerint kevésbé hatékony tanulási és munkavégzési folyamatok elterjedése miatt, hanem azért is, mert a kollektív társadalmi trauma értelmezését és kezelését a különböző nyilvános diskurzusok résztvevői ilyen-olyan rendű és rangú szakértőktől várják - miközben a szakértői tudás presztízse a jelek szerint soha nem látott mélységekbe süllyedt. A tudástermelés és -közvetítés folyamatainak átalakulása a kortárs társadalomtudományos diszciplínákat fontos kérdések feltételére sarkallja. Mit jelent a hozzáértés és a szakértői tudás egy olyan világban, amelyben - a digitális fordulat önképe szerint -elvileg bárki könnyedén hozzáférhet a speciális információkhoz? Milyen szerepe van a professzionális szakértői ismereteknek a társadalmi térben és a hétköznapi életben? Melyek azok a tudások, amelyek hamarosan feleslegessé vagy csereszabatossá válnak? Milyen változásokat eredményeznek ezek a folyamatok a művészetek, a tudományok, a fogyasztói kultúra és a politikai tér viszonyában? Milyen identitásmodellek tudják felvenni a versenyt a digitalizáció okozta változásokkal? Milyen kommunikációs gyakorlatok képesek meggyőzően közvetíteni a szakértői tudást a laikusok számára? Kötetünk tanulmányai - általában konkrét példák elemzésén keresztül - ezekre a kérdésekre keresik a választ. A szerzők higgadtan számba veszik, mi mindennel jár és milyen további változásokat hozhat a saját tudásterületükön a szakértelem devalválódása, és mennyiben írható mindez a technológiai környezet átalakulásának számlájára. Zemplén Gábor tanulmánya a tudományos tudás létrejöttének „társas-társadalmi" aspektusaival foglalkozik. A szerző részletesen áttekinti a tudomány- és technológiatanulmányok mint önálló diszciplína fejlődését és legfontosabb eredményeit. E szak-