Mesterséges intelligencia [antikvár]

A mesterséges intelligencia kutatásának célja az, hogy a számítógépeket alkalmassá tegyük az emberi intelligenciával megoldható feladatok ellátására. Az első kísérletek, amelyekben számítógépeket használtak szimbólumok feldolgozására, illetve problémamegoldásra, az 1950-es évek végére tehetők. A mesterséges intelligencia elnevezés M. Minsky ismert publikációjából származik: "Lépések a mesterséges intelligenciához" (MIT, 1961). Az 1960-as évek végén már reménykedni lehetett abban, hogy hamarosan sor kerülhet az emberi intelligencia szintjén dolgozó számítógépek kifejlesztésére, amelyek képesek játszani (pl. sakkozni), matematikai tételeket bizonyítani, angol nyelven megfogalmazott egyszerű problémákat megoldani, illetve robotként működve építőelemeket mozgatni. Hamarosan felismerték azonban, hogy ezen célkitűzések megvalósítása jóval bonyolultabb, mint ahogy korábban feltételezték, mivel a szükséges számítások mennyisége, illetve a felhasznált adatbázis mérete egy bizonyos hozzáértési szint felett hirtelen megnövekszik. Az 1970-es években alapkutatásokat folytattak a mesterséges intelligencia következő részterületein: problémamegoldás-kereséssel, programnyelvek használata a mesterséges intelligenciában, a logikai elmélet eredményeinek alkalmazása, a digitális képek interpretálásának lehetőségei, a tudásreprezentáció módszerei. Számos gyakorlati sikert értek el a matematikai egyenletek szimbólumkezelésében, illetve az alakzatok felismerésében, és ennek eredényeképpen ezek a területek függetlenné váltak a mesterséges intelligencia fő tárgykörétől. Kifejlesztették az orvosi és kémiai tanácsokat adó, szakértői tudást használó rendszereket is. A mesterséges intelligencia Japában is az informatikai tudományok fontos tényezőjévé vált. Ma egyike azon területeknek, ahol a legtöbb tanulmány, diplomaterv, doktori asszirtáció, illetve tudományos publikáció jelenik meg. Ahogy a számítógépek tárkapacitása, illetve számítási sebessége kezdte megközelíteni a mait, a kérdés az lett, mire és milyen módon tegyük alkalmassá a számítógépet. A mesterséges intelligencia kutatása olyan problémák megoldási eljárásait keresi, amelyekenek a kezelésére pillanatnyilag még nem léteznek bevált módszerek. Az eredmények nemcsak a későbbi alkalmazásokban, hanem az emberi intelligencia működési elveinek tisztázásában is hasznossá válhatnak. Ha a mesterséges intelligencia tárgykörét az alkalmazások szerint osztályozzuk, akkor a következő felosztáshoz jutunk: tételbizonyítás, játékok, robotika, természetes nyelvek feldolgozása, tudástechnológia, stb. Ha az osztályozást az ezen alkalmazásokban használt alapvető módszerek alapján végezzük, akkor a felosztás a következő: problémareprezentáció, keresések, következtetési technikák, a mesterséges intelligencia nyelvei, tudásreprezentáció és tudáshasznosítás, stb. Könyvünkben főképpen a mesterséges intelligencia alkalmazási területeinek alapvető fogalmaival és eljárásaival foglalkozunk, valamint áttekintjük a gyakorlati megvalósítások alapelveit. Reméljük, hogy nem csupán a mesterséges intelligencia kutatásában nyújtunk segítséget, hanem az elvek széles körű alkalmazásánál is.