Ma is tanultam valamit 3. [antikvár]

Előszó Ahogy a gyerek kezd felnőni, elkezd olyanokat kérdezni, amikre van értelmes válasz. Amíg olyasmiket kérdez, mint „mit csinál a szél, amikor nem fuj", addig nem tudunk igazán értelmes válaszokat adni. Nem mondhatjuk, hogy olyankor a szél nincs, mert ettől esetleg elkezd aggódni, hogy ő sincs, amikor alszik, és megpróbál nem aludni. Ilyenkor sokkal fontosabb, hogy amit válaszolunk, az egy szeretetteljes kedvesség legyen, mint az, hogy érvényes, tudományosan igaz válasz legyen a kérdésre. De azért butaságot ilyenkor sem mondhatunk. Hétéves volt a lányom, amikor egy lusta vasárnap délelőtt odabújt az ágyba, befészkelte magát, és ezt kérdezte: „A te szemed barna, anyáé is, az enyém meg kék. Ez hogy lehet?" Erre a kérdésre a huszadik század végén már volt értelmes válasz. Ott az ágyban el kellett neki magyarázni Mendel b'sérleteit, a domináns meg a recesz-szív öröklődést, mindent, ami a válaszhoz kellett. Ezek a Ma is tanultam valamit könyvek remekül használhatók arra is, hogy egy kedves, szeretetteljes és egyúttal értelmes, igaz tudásmorzsát adjunk válaszul a megválaszolhatatlan kérdésekre, és arra is, hogy válaszoljunk a megválaszoUiatókra. De a legfontosabb az, hogy élvezetes olvasnivalók. így, önálló könyvként sokkal többet nyújtanak, mint ha az eredeti lelőhelyükön, az Indexen olvassuk ezeket az írásokat. Már azzal is többet adnak, hogy itt az egymásutáni írások valamennyire kapcsolódnak egymáshoz - de ezt még az internetes változat is tudja valamennyire, rá lehet kattintani egy-egy kapcsolódó linkre. Van azonban egy sokkal látványosabb és mélyebb különbség is. Az előző könyvből megtanultam, hogy miért kéthasábos az összes nyomtatott biblia. Mert nem arra való, hogy elejétől a végéig elolvassuk, hanem arra, hogy böngészgessük. Nos, ezek a Ma is tanultam -valamit kötetek is kéthasábosak - és ugyanezért. Az Indexen ezek a cikkek egyhasábosak, mivel ott az egyes cikkek egyedi olvasnivalók. Itt viszont ez a kis tördelési trükk is segít abban, hogy ne legyen rossz érzésünk, ha egy-egy cikket átugrunk, vagy az olvasását félbehagyjuk, és rátérünk egy másikra. Ezt a könyvet épp így használjuk a legalkalmasabb módon, így tanulhatunk belőle a legtöbbet. Ráadásul így használhatjuk a legélvezetesebb módon is - és ez legalább annyira fontos, mint maga a megszerzett tudás. Kívánok az Olvasónak legalább annyira kellemes és élvezetes olvasgatást, mint amennyire én élveztem ezeket a könyveket. Általában nem helyes olyan könyvet ajánlani, amit magunk nem olvastunk el az első betűtől az utolsóig, de ez a könyv egy üdítő kivétel. Mérő László