Az emberi intelligencián túl [antikvár]

Bevezetés Az emberen túl — több mint emberi A késő nyári napsugár megcsillan a hegyoldalakon és a tó sima vízrükrén. A levegő meleg, az égbolt fenséges sötétkék. Kabócák ciripelése hallatszik a dús aljnövényzetből, valahol a távolban kecskék kolompjai szólnak. A nádasban valaki rakott egy kisebb tüzet, nyíló sörösdobozok szisszenése hallatszik. Előkerül egy klarinét is, és a zenész játszani kezd, miközben a vízparton álló fák közt járkál. A jelenet idődén nyugalmat áraszt, ám eközben korunk egyik legnagyobb konfliktusát jeleníti meg - azt, ami az emberi tevékenység és a gépek intelligenciája, valamint az emberi felsőbbrendűség illúziója és a bolygó fennmaradása közt feszül. Epiruszban vagyok, Görögország északnyugad csücskében, a Píndosz-hegység közvetlen közelében, nem messze az albán határtól: a régió híres a szépségéről és arról, hogy az ország komoly próbát állt ki ezen a helyen. 1940 telén egy létszámhátrányban lévő, rosszul felszerelt, de annál eltökéltebb görög katonaosztag a legcudarabb körülmények közt harcolva itt állította meg, majd verte vissza a megszálló olasz hadsereget. Ennek a napnak a dszte-letére a görögök ma minden október 28-án megünneplik az „ohi" napot: megemlékeznek róla, hogy az akkori miniszterelnök, Joá-nisz Metaxász elutasította Mussolini ukimátumát - görögül az obi (ó/i) azt jelend: „nem". Epirusz lenyűgözően szép környéken terül el: mély szurdokok tagolják a sziklás hegyeket, amelyeken itt-ott kőházakból álló falvak és kolostorok látszanak. Az erdői a legrégibbek közé tartoznak Európában, és az emberek mellett állandó lakók errefelé