Így autóztunk a 80-as években [antikvár]

Kedves Olvasóm! Megkérlek, hogy tarts velem egy könnyű kis próbára! Képzeld el magad gyermekkorodban, mondjuk úgy tíz-tizenkét évesen. Csendes kora nyári este van, amikor már besötétedett és elcsendesült a környék. Ülj le velem a kellemesen langyos fűbe, és kezdj el fülelni. Autó érkezik! Ismerős az a csörgő, brummogó hang? Igen, egy Skoda. De már is jön a következő. Ó, ez igazán könnyű, a Trabant hangját semmivel sem lehet összetéveszteni! Ha jobban belegondolok, a Dacia 1310, a Lada vagy Wartburg esetében ugyanez a helyzet, hát még a Kispolszki kéthengeres lüktetésénél. Ilyen volt a mi gyerekkorunk. Minden kisfiú rajongott az autókért - hiszen szinte mindenki a környezetében vágyott/birtokolt egy négykerekűt és az akkori gépek olyan őszinték, olyan egyszerűek és púdermentesek voltak, hogy már tízévesen is felismertük a hangjukat. Háttal állva, sötétben. Próbálj ma megkülönböztetni két autót a hangja alapján Igen, én is imádtam a kocsikat, amióta csak az eszem tudom, noha én voltam az első ember a családban, akinek volt saját négykerekűje. Átesve a tűzkeresztségen, azonban alaposan belehúztam: Skoda, Kis- és Nagy-polszki, Trabant, Barkas, Zuk, Ikarus, Kraz Mind megfordult a kezem között, és mindre emlékszem a mai napig. Míg az első nyugati autómra (na jó, egy Swift volt, úgyhogy nagyot kellett kerülni, hogy nyugatra találjuk meg) már alig-alig. A könyvet is ez a KGST-gyártmányok iránti érdeklődés és az idő csokimázába forgatott szeretet hívta életre. Én meg tudtam bocsátani a keleti autók minden hibáját, ma már nem bosszankodom az évtizedes várólistákon, sem a hétvégéimet kitöltő szerelőszeánszokon. De ma is megemelkedik a pulzusom, ha a kamionról leesett árukról hallok, vagy a TV-ben meglátom a Dögkeselyű képsorait. Koppány kipufogó, bólogató kutya, Merkur-sorszámok, olajszőkítés, 3 forintos benzin, alkatrészek pult alól vagy a „lengyel" piacról. Ha te is