Ifjan-éretten-éltesen [antikvár]

PROLOGUS Szerencsés ember vagyok!! Talán még több felkiáltójelet is írhattam volna előző mondatom végére! Miért, kérdezheti a Tisztelt Olvasó. Az ok egyszerű és prózai. Ha rápillantanak a könyv címlapjára, a Szerző nevére, és ismerik a korábbi köteteinket, akkor azonnal nyilvánvalóvá válik elsö mondatom értelme és tartalma. Újból kiváló ember életének részleteibe pillanthattam bele, akire felnézhet az ember, akire irigykedhet, akitől tanulhat, aki sokat köszönhet józan Ítélőképességének, helyzetfelismerésének, aki tanúja és egyben alakitója voh a hazai számítógépes kultúra megteremtésének, aki átgondoltan élt és nem visszaélt - a rendszerváltást követő privatizáció adta lehetőségekkel, aki mérhetetlen energiát fordított a szakmai-társadalmi közélet formálásába, aki az újraformálódó jövőt meghatározó tehetségek felkarolását önzetlenül segíti, aki méltó nagykövete hazánk szellemi elitjének szerte a nagyvilágban. Bármeddig is sorolhatnám a dicsérő jelzőket a mondat végére kerülő írásjelet, a pontot követően biztosan felsejlene bennem, hogy „ez - és - ez" még kimaradt. így ahelyett, hogy tovább részletezném a szerző előzetes bemutatását, inkább kiemelném életének azon periódusait, amelyek valamiképpen összekötik a sorozatban megjelent korábbi szerzőkkel. Ök együtt is részesei a sokat emlegetett magyar iskolának. Tanultak egymástól, segítették egymást, kiegészítették egymást, összedolgoztak. A néhai Terplán Zénó akadémikust, a Gépipari Tudományos Egyesület elnökét a 75. születésnapján a Magyar Természettudományi Egyesületek (MTESZ) elnökeként köszönthette Havass Miklós. A néhai Pungor Ernő akadémikussal, a rendszerváltást követő elsö, az un. Antall-kormány tárca nélküli miniszterével közösen szervezhette a magyar műszaki szakemberek világtalálkozóit Budapesten, amelyek a nagyvilágban szétszóródott sikeres hazánkfiainak emblematikus eseményei, és egyben egy új korszakot megnyitó, széleskörű együttműködést megalapozó rendezvényei voltak. Ezen események is megalapozói voltak az azóta rendszeressé vált ilyen vagy olyan elnevezéssel rendszeressé vált sorozataak. Ennek egyik rendezvényére éppen ez évben, 2015. május 30-31-én kerül sor.' Gyulai József akadémiloist - aki napjainkban a Gábor Dénes-díjat adományozó NOVOFER Alapítvány Kuratóriumának elnöke - és Havass Miklóst a kuratóriumi tagságból adódó tevékenységek számtalan feladata köti össze. Ezek egyik reprezentánsának tekinthető az, hogy a 2014. évi Gábor Dénes-dijak átadási ünnepségét e könyv szerzője elnökölte a 75. születésnapjához közeledvén. Visszalépve Havass Miklós i^úságára, Kispéter József (2014) professzor - igaz akkor még fiatal oktatóként - gyakorlatvezetője voh a Szegedi Egyetemen. Érdekes és közös motívum Havass Miklós, Gyulai József és Kispéter József életében a Szegedi Tudományegyetemen ehöltött diákévek szívmelengető és jellemformáló élménye. Talán még az a tény is érdekesnek tűnhet, hogy volt egy olyan szakember, egy olyan matematikus is mindkettőnk szakmai életében, aki valamilyen módon szintén összekötött bennünket. Ez nem más, mint Obádovics József Gyula (Baján született 1927. március 3-án)^. Jómagam a Miskolci Egyetemen („leánykori nevén" Nehézipari Műszaki Egyetem) végeztem gépészmérnökként 1969-ben, az akkor indult Alkalmazott Mechanikai Ágazaton. E képzés jellegzetessége volt a szilárd testek viselkedését leíró, elméletileg megalapozott kontinuumechanika oktatása, amely elmélyült matematikai ismereteken nyugszik. Obádovics József Gyula, a Miskolci Egyetem matematikai tanszékén volt előbb adjunktus, majd docens, aki kidolgozta a számítástechnika, majd a numerikus módszerek tananyagát, ami kontinuumechanika feladatainak numerikus megoldásában elengedhetetlen segédeszköz. Budapestre kerülvén számos területen kapcsolódott szakmai élete Havass Miklós szakmai pályafutásához. http://www.vilagtalalkozo.hu/ ^ http://hu.wikipedia.org/wiki/Ob%C3%A1dovics_J._Gyula