Húzótüske 1960 [antikvár]

A hivatásos kiadók, valami naív felfogásból kiindulva, lépten-nyomon elkövetik azt a hibát, hogy elöl látják el szóval (dumcsival) az Olvasót. Kétszeresen is hibáznak ezáltal. Mindenek előtt nem veszik figyelembe az olvasóközönség azon szokását, hogy úgyis a könyv végét nézi meg először. Másodízben súlyosan tévednek akkor, amikor azt hiszik, hogy az előszótól megnövekszik az olvasási kedv (Persze az sem árt, ha az Olvasó csak a végén jön rá, kiket kell szidnia.) Mivel tovább már nem titkolhatjuk, eláruljuk, hogy e mű (Gézahi piramis) létrejöttéért elsősorban Dr. Petrich Géza felelős. Minden "ékesszólását" latba vetve, időt (és munkatársait ) nem kímélve, többszöri "hajtóanyag átömlesztéssel" keresztül vitte, hogy piramisa még iu. (után) egy-két hónappal elkészüljön. Most már elárulhatjuk, hogy főpapjának, Dr. Drahos Istvánnak tervei nagyobbszabású piramist irányoztak elő, de ő türelmetlenségében (lakáshiányra hivatkozva) megelégedett e szerényebb alkotással. Ezért az építmény "szellőztetése" (propagandája) technikailag nem a legjobban oldódott meg. Ez éppen nem is baj, mert így a rajzok készítésénél celebráló sámánokra: Kesserü Zsoltra, Molnár Ferencre, Pártos Lászlóra, Schőn Péterre és Wágner Ádámra is jutott kellő mennyiségű tömjénfüst.