Híradó 1971-1973. (vegyes számok) (10 db) [antikvár]

TAPASZTALATOK - VÁLASZTÁSOK KÖZBEN A Fa- és Papíripari KISZÖV tagszövetkezeteiben 1970 decemberétől ez év áprilisáig kerül sor az új tisztségviselők megválasztására. A szövetkezetek többsége ez ideig már megtartotta választó közgyűlését, másik részük még ezután tartja. Hogyan sikerültek a választások, milyen tapasztalatok vonhatók le; e tapasztalatok nyomán milyen útmutatást lehet adni a még ezután választóknak — erről beszélgettünk Szabó Lászlóval, a KISZÖV elnökével és Mészáros Istvánnal, a szövetkezet-politikai osztály vezetőjével. — Talán a legfontosabb tanulság, hogy ahol a választást alaposan készítették elő, ott jól sikerült. Az előkészítő bizottságok szerepéről, egyáltalán a létjogosultságukról, a mai napig megoszlanak a vélemények. De a választások azt mutatták, hogy ha az előkészítő bizottságba komoly, megfontolt emberek kerültek, és ezek a feladatukat komolyan vették — már pedig ezt komolyan kellene venni, hiszen a jó előkészítés a feltétele annak, hogy a vezető posztokra valóban rátermett emberek kerüljenek, ez pedig a szövetkezet jövőjét határozza meg —. akkor szerepük hasznos, sőt, nélkülözhetetlen. — Mikor kezdjék el munkájukat a bizottságok? — Legalább egy hónappal a választás előtt, hiszen feladatuk a közvéleménykutatás, ez pedig időt vesz igénybe. Mert a közösségen belül, az egymást ismerő emberek között kell megtalálniuk azokat, akik az adott tisztségre szakmai-politikai felkészültségükkel, emberi magatartásukkal, közösségi gondolkodásukkal a legmegfelelőbbek. és ugyanakkor munkatársaik teljes bizalmát élvezik. — Volt-e példa rá. hogy az előkészítés nem volt megfelelő? —¦ Egy-két választásnál ilyent is tapasztaltunk. Ott ugyanis a választást kapkodás, szervezetlenség jellemezte. Ilyen helyen pedig előfordulhat, hogy nem a legmegfelelőbb ember kerül fontos tisztségbe, s ennek negatív hatását a szövetkezet egész tagsága érezni fogja. — Mennyire volt aktív a tagság? — A tisztújító-közgyűléseken 85—-95 százalékban vet- tek részt., és általában igen aktívan. A beszámolókról több helyütt parázs vita alakult ki; olyan is előfordult, hogy a jelölőbizottságok által előterjesztett listát a tanság javaslata alapján ki kellett egészíteni, illetve új neveket fölvenni. Általában négy-hat órát tartott ;i -lasztás. s ez azt is jelenti, hogy alaposan megfontollak mindent. Különösen a fiatalabb korosztály volt nagyon aktív, sokszor vitatkoztak az idősebbekkel, okosan és bátran érveltek. A fiatalok ilyen méretű aktivitása eddig nem volt tapasztalható. — Beszélhetünk-e lényeges változásokról a választások után? — Az egyes bizottságokra az eddiginél jóval nagyobb feladat hárul. Nagyobb hangsúlyt kell. hogy kapjon a szövetkezeti bizottság és a nőbizottság. A választásokon őrségváltást, vagy ha úgy tetszik, nagyarányú fiatalítást tapasztaltunk. Sok fiatal került fontos tisztségbe, és ennek igazán örülhetünk, hiszen ők ott kezdték, ott nőttek fel a szövetkezetben, olyanok, amilyenné mi neveltük őket. Az, hogy teret kaptak, nagyon jó. Egyrészt, fiatalos lendületükkel, tenniakarásukkal, új ötleteket és új lendületet kapnak a bizottságok, másrészt, az iskolai végzettség tekintetében is lényegesen javultak az arányok. Az, hogy fontos tisztségekbe szép számmal kerültek fiatalok, gondot is jelent. A lelkesedésük, felelősségérzetük és tenniakarásuk megbecsülendő. Az is, hogy eddigi munkájukkal, szakmai tudásukkal, emberi magatartásukkal bizalmat vívtak ki. De hogy valóban hasznosan, a köz javára munkálkodhassanak, mindez kevés. Tapasztalatra és tudásra van szükség. A tapasztalatot az idősebbek segítségével megszerezhetik. A tudást. . .? Az újonnan megválasztott ellenőrző bizottságok, szövetkezeti bizottságok és nőbizottságok új elnökeit nem szabad magukra hagyni: „Mi megbízunk bennük, boldoguljanak, ahogy tudnak." A területi és az országos szervtől segítséget kell kapniuk! Valamilyen formában meg kell szervezni továbbképzésüket — a szövetkezetek jövője érdekében. Sulyok Katalin Új sikerek küszöbén a szocialista brigádmozgalom Lehet, csak a véletlen müve, hogy mindkét szövetkezetben, amelyet meglátogattam. rendkívül komolyan és felelősségteljesen foglalkoznak a szocialista brigádmoz-gatnmmul. Szeretném azonban hinni; mégsem a véletlen játékával találkozom, hanem általánosabb jelenséggel, amely másutt is mind jellemzőbbe válik, s amelyet így lehetne megfogalmazni: emelik a mércét. Ahol nem tesznek engedményt A Faesztergályos és Sütőipari Fa-felszerelések KTSZ-ének energikus, fiatal elnöke Czéh István, elvi alapon indokolja meg a náluk folytatott gyakorlatot: — Tizenegy munkabrigád működik szövetkezetünkben. Ha csak gazdasági teljesítményeiket vennénk /őket. Más az, hogy minden jól dolgozót megbecsülünk, és megint más. hogy kiknek ítéljük oda a címet. A szigorú elbírálás következtében jelenleg „csak" négy szocialista brigádja van a szövetkezetnek. Két ezüst-, és két bronzérmes. Hogy milyen kemény próbát kellett kiáll-nunk. azt hadd bizonyítsuk a kétszeres szocialista Egység brigád példájával.N Gelsei Imre vezetésével 10 eszter- sportot kedvelik, közülük kerül ki a kispályás labdarúgócsapat java. Közösségi érzésüket, összetartozásukat híven tükrözi, hogy tavaly a fél brigád együtt üdült családostól a szövetkezet szántódi kis „paradicsomában". Ök maguk kérték, hogy egyszerre kaphassák meg a rendelkezésre álló helyeket — Persze, ennek a brigádnak viszonylag könnyű, hiszen 30—35 év körüli fiatalokból áll — jegyzi meg alapul, mindegyik elnyerhetné a szocialista címet, hiszen a kollektív erőfeszítéseknek köszönhető, hogy tavalyi termelési értékünk 3 millióval haladta meg az előző évit és 2 millióval a tervezettet úgy, hogy közben 22 százalékkal emelkedett a termelékenységünk De hát azt hiszem, rossz szolgálatot tennénk az ügynek, ha a ragyogó termelési eredmények hatására enyhíteténk a másik két követelményen. Mi nagyon jól tudjuk, hogy egyes, kitűnően dolgozó brigádokban sok a vidéki, másutt idősebb, kevésbé mozgékony emberek kerültek össze, s ezért a tanulás, a kulturális és egyéb rendezvények megtartása háttérbe szorul. Ez érthető, de mégsem vesszük figyelembe az objektív gátló ténye- gályos alkotja ezt a kitűnő kis közösséget, amelyben —, hogy csak arról a bizonyos ,,-|-2" feltételről beszéljünk — mindenki tanul valamilyen fokon. Ketten marxista-leninis-ta iskolára, négyen a szövetkezet belső szemináriumára járnak, ketten KISZ-oktatásban, ketten pedig munkakörükkel kapcsolatos továbbképzésben vesznek részt. Társadalmi munkájukat nem győzik sorolni: a váratlanul érkező anyagok kirakásától, máglyázásától a belső takarításig. rendcsinálásig mindenre kaphatók. Még arra is, hogy — sokoldalú emberek lévén — segítsenek az épület állagmegóvásában, soron kívüli szerelésekben. A szabad időben történő közös megmozdulásokból elsősorban a Czéh István. — Az Újpesti Gépház 17 főnyi, ugyancsak ezüstérmes szocialista brigádjában már némileg idősebbek vannak, családanyák is akadnak közöttük, ennek ellenére sikerült elérniük a szintet. A Béke brigád, amelyet párttitkárunk, Partai Pál vezet, kifejezetten a 45—60 év közötti szakmunkás korosztályt képviseli, tagjai nehéz, kényes, minőségi szempontból igen fontos munkát végeznek. Azt lehetne rájuk mondani, hogy ők már „kemény, megcsontosodott emberek"', s lám, a brigád 60 százaléka mégis részt vesz az oktatásban, a közös kezdeményezésekben! Nem könnyű az automata-brigád helyzete sem: ebben betanított munkásnők dolgoznak, s állandóan cserélődnek a tagok. Tavaly például A Faesztergályosok és Sütőipari Fa-felszerelések Ktsz Béke szocialista brigádja Zrínyi Miklós brigád az Általános Műszaki Faipari Ktsz-ben