Hargitától a nagyvilágba [antikvár]

Úgy gondolom elöljáróban vázolnom kell azt az életutat, amit idáig megtettem, és amit felidézni szándékozom. Az én utam nyilván csakegy a hasonló sokból, azok életfonala közül, akik a 20. században közvetlen az I. világháború után születtek és részük volt mindabban, amia magyarsággal azóta megesett, beleértve a II. világháborút is és amiutána következett. Valamennyi életút bizonyos tekintetben különbözikminden mástól, mert mindegyik egyéni jegyeket, vonásokat tartalmaz.Célom ebből az egyéniből hátrahagyni egyet-mást gyerekeimnek, unokáimnak és esetleg akiket érdekel, emlékezésül.Az én utam Csíkországból indult a Hargita alól 1922. június 4-én,amikor Csíkcsicsóban megszülettem. Szüleimnek a hat gyerekéből, azélő öt közül sorrendben a negyedik voltam. Gyermekkorom az első román érába esett. Az öt elemit a helyi római katolikus elemi iskolábanvégeztem, majd a Csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumba írattak be. Gyermek és tanuló éveim - a gimnáziumi éveket is beleértve -kemény fizikai munkában teltek, a tovább tanulás biztosítása érdekében. A Csíkszeredai Gimnázium nagyon szigorú, edző, nevelő munkája egy életre felvértezett. 1942 júniusában érettségiztem le, már magyar világban. (1940-ben tért vissza Észak-Erdély és a Székelyföld.)1942 őszétől a budapesti József Nádor Műegyetem mérnökhallgatója lettem. 1944. december 8-án katonai behívóval a Műegyetem kétutolsó évfolyamát, így közte engem is Németországba vittek. A háború alatti utamat Boroszló (Breslau, ma Wroclaw), a sziléziai erdők,Halle an der Saale, Csehország, majd Bajorországban az amerikaifogság jelzi. 1945 októberében érkeztem haza Magyarországra, aholazonnal folytattam abbahagyott egyetemi tanulmányaimat. Az inflációs időkben harcoltam a megélhetésért és az egyetem elvégzéséért,hólapátolás, éjjeli őrség, zsákolás révén. Hazalátogattam Csíkba, azidőközben újra Romániához csatolt Erdélybe. Mérnöki diplomával akezemben művezető lettem a Fővárosi Csatornázási Műveknél. Végre megtaláltam a helyemet az életben. 1949-ben műszaki tervező lettem az Állami Mélyépítéstudományi és Tervező Intézetben (AMTI),majd ennek jogutódjánál a Mélyépítési Tervező Vállalatnál(MÉLYÉPTERV). Életem nagy részét itt töltöttem el és műszaki tevékenységemet is itt fejtettem ki. 1982 végén e vállalattól mentemnyugdíjba.