Krisztus katonái [antikvár]

Alig akad zavarosabb és ellentmondásosabb fejezete a középkorról szóló ismereteinknek, mint a lovagrendek több évszázados históriája. Ha napjaink mindent behálózó médiumát, a világhálót fogjuk vallatóra, áttekinthetetlen mennyiségű találatot szabadítunk magunkra. Még a legszárnyalóbb fantáziával bírók is el-elgondolkodnak azonban azon a jelenségen, hogy szinte hetente alakulnak új és még újabb templomos lovagrendek, amelyek mindegyike valamilyen módon az egykori rend örökösének tartja magát. A másik nagy középkori eredetű lovagrendre, a johannitákra irányítva a figyelmünket, talán kevesebb, földtől és valóságtól elrugaszkodott új „testvériséget" találunk a web világában és környezetünkben. Ugyanakkor elgondolkodtató marad a tény, hogy ma több olyan rend is létezik, amely nemcsak önmagát vallja az egykori Szent János Rend utódszervezetének, de az egyház, illetve a világi társadalom is elismeri létezésüket, sőt, bizonyos esetekben szuverenitásukat is. Mi közük ezeknek a modern rendeknek az egykori elődökhöz? Ha be is bizonyítható „jogfolytonosságuk", mennyiben alakultak át az eredeti célkitűzések, tevékenységi formák? Az ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolásához célszerű vizsgálatunkat a kezdet kezdetéről elindítani.