...és újfent hadiidők! [antikvár]

A Magyar Köztársaság központi hadtörténeti intézménye főigazgatójaként egy esztendeje jó érzés töltötte el lelkemet, mivel útjára bocsáthattam egy új kiadványt, amely munkatársaim tollából született. Annak Beköszöntőjében megírtam, hogy „talán nincs olyan család hazánkban, amely ne vesztett volna apát, fiút, fivért a nemzetet próbáló háborúkban. Magyarország embervesztesége a XX. század első felében kiemelkedően magasnak bizonyult. Ez önmagában már indokolja azt az érdeklődést, ami hazánkban az I. és a II. világháború időszakait övezi." Munkatársaimmal már akkor tudtuk, hogy nem állhatunk meg az I. világháborús emlékkönyv kiadásával, dolgoznunk kell tovább, hiszen a honvédek helytállása a II. világháborúban ugyanúgy megérdemli a megemlékezést, mint apáiké az I. világháborúban. S dolgoznunk kell tovább, mivel az egy XX. századi világháború koncepció jegyében féloldalas volna, ha csupán a Nagy Háborúról jelentetnénk meg „ 1924 mintájú'' kiadványt, de a Totális Háborúról nem. íme, elkészült hát az „1925 mintájú" emlékkönyv is. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum 87. születésnapjára megjelenő kötet apropóját az II. világháború, pontosabban a XX. századi világháború harmadik, egyben utolsó szakasza befejeződésének 60. évfordulója adja. A Totális Háborút követő hat évtizedben sorra jelentek meg a tudományos publikációk, elemzések, monográfiák; ám nem kerültek kiadásra csapattörténeti munkák és a Nagy Háborút követő két évtizedre oly jellemző emlékkönyvek. Emlékkönyvünk célja - e koncepció jegyében - tudományos ismeretterjesztő jelleggel Magyarország had- és általános történetének bemutatása a II. világháborúban. Ennek megfelelően a szerzői kollektíva, amely túlnyomó többségében az intézmény jelenlegi vagy korábbi munkatársaiból tevődik össze, „szemelgetett" a rendelkezésre álló anyagokból. Célja nem az volt, hogy az akadémiai tudományosság igényével újra megírja a Totális Háború történetét, hanem hogy érdekességek felvillantásával elevenítse fel a nemzet és az annak elválaszthatatlan részét képező Magyar Királyi Honvédség mindennapjait az 1939-től fokozatosan kiújuló világméretű küzdelemben. Az intézmény önerejéből megjelentetett kötet három fő részből áll - miként Nagy Háborús elődje. Az első általános áttekintést nyújt a háborúhoz vezető útról, Magyarország helyéről és szerepéről a nagybirodalmak szembefeszülésének világában, a hadszínterekről, s az összeomlásról. A második rész, a „saját" csapatokra koncentrálva, sorra veszi a fegyvernemeket és a csapatnemeket. A harmadik valóban az érdekességek fejezete. A teljesség igénye nélkül találkozhatunk benne az ember négylábú segítőtársaival, gondolatban felvehetjük a magyar katonák egykori ruháit és felszereléseit, feltűzhetjük kitüntetéseit és jelvényeit, forgathatjuk a korabeli nyomtatványokat és a katonasírokból előkerült iratokat, átélhetjük a lövészárok-karácsonyt, a hadifogságot, s a korabeli hagyományok felelevenítését. S ha mindezzel tettünk valamit a korszak hiteles bemutatásáért, vállalkozásunkba belefognunk már érdemes volt. Az emlékkönyvet, amelyet a Tisztelt Olvasó most kezébe vesz, ezekkel a gondolatokkal bocsátom útjára. dr. Holló József Ferenc vezérőrnagy