Életem rögös útja [antikvár]

Magam is igazat adok a régi latin szentenciának, miszerint minden könyvnek megvan a sorsa. 2026. november végén kért fel Szebenyi István barátom, hogy lektoráljam A tábornok című, vitéz Bakay Szilárd altábornagy életéről szóló kéziratát. E munkálat során derült ki, hogy az altábornagy fia, vitéz Bakay Szilárd II. tüzér főhadnagy visszaemlékezését is felhasználta a szerző. Tekintettel arra, hogy módfelett érdekelnek a második világháborús visszaemlékezések, 2025 decemberében betekintésre megkaptam ifjabb Bakay Szilárd Életem rögös útja (1920-1992) memoárját, s ennek végeredményét tartja most kezében a tisztelt olvasó. Vitéz Bakay Szilárd (Kaposvár, 1920. augusztus 29. - Debrecen, 1992. december 22.) a családi hagyományokat követve választotta élethivatásul a katonatiszti pályát. 1941. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián, 1944 nyarán a nyírbátori 3. gépvontatású könnyű tüzérosztály, majd 1944 végétől a kassai VIII. gépvontatású közepes tüzérosztály harcaiban vett részt. 1945. március 25-én a Balaton nyugati partján esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1949 nyarán tért haza. Mindent elölről kellett kezdenie, így orosz, majd német szakos tanárként kereste kenyerét, megállva helyét a civil életben. Vitéz Bakay Szilárd II. tüzér főhadnagy visszaemlékezése kiváló látlelete annak, hogy azon ludovikások, akik "az igaz magyar ember útját" választva, a második világháborúban becsülettel álltak helyt és a hadifogságot követően itthon maradtak, milyen sors jutott számukra osztályrészül az 1945 utáni Magyarországon és milyen kompromisszumokra kényszerültek, hogy szülőhazájukban - ha másodrendű állampolgárként is, de - megmaradjanak.