Arnhem [antikvár]

1. A hajsza folytatódik 1944. augusztus 27-e, vasárnap tökéletes nyári időjárást hozott Normandiába. Az Evreux-tól délnyugatra fekvő Saint-Symphorien-les-Bruyéres mezőjéről hallani lehetett a krikettmérkőzés álmosító hangjait. A szomszédos barackosban a Sherwoodi Ranger Lovasság Shermanjei várakoztak, a páncélosokon a falais-i katlanban vívott csata után itt végezték el a szükséges javításokat. Az egység az egyik utánpótlást szállító teherautón ütőket, labdákat, pálcákat és lábvédőket csempészett a partra. „Ne mondhassák, hogy felkészületlenül vágtunk bele az invázióba", tréfálkozott az egyik játékos.' Az ezred elméletileg huszonnégy órás riadókészültségben volt, de ebéd után megérkezett a parancs: egy óra múlva indulás. A harckocsik hetven percen belül útra keltek, a Szajna irányába tartottak, ahol az első brit alakulat, a 43. Wessexi Hadosztály egy nappal korábban, Vernonnál átkelt a folyón. Meglehetős irigységgel tekintettek George Patton tábornok 3. hadseregére, amely hat nappal megelőzte őket. Augusztus 29-én a mostanra közel egymillió főt számláló szövetséges haderő kitört a Szajna keleti partján elfoglalt hídfőállásaiból. A Norman-diáért vívott harc végre lezárult, a német hadsereg kaotikus visszavonulásba kezdett. „A fő utánpótlási útvonalak mentén mindenütt látni légierőnk erőfeszítéseinek nyomait - írta naplójába egy amerikai tiszt. - Szitává lőtt és szétbombázott teherautók rozsdás, torz roncsai az utak mellett, időnként egy rakomány üzemanyag tehéndögökre emlékeztető, felfúvódott, megfeketedett és összeégett tartályokkal, vagy egy deformálódott fémszerkezetű vasúti kocsi A brit lovassági ezredek számára folytatódott az üldözés. Brian Hor-rocks altábornagy, a XXX. hadtest parancsnoka nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy saját parancsnoki páncélosában csatlakozzon a hajszához.