Acélgyűrű [antikvár]

Részlet: Bevezetés Az első világháború egészen más volt, mint a korábbi háborúk túlnyomó többsége a népek háborúja volt a fennmaradásért, a szó legszorosabb értelmében. Erich Ludendorff1 Az első világháborút régóta úgy tartják számon, mint a 20. század „nagy, alapvető katasztrófáját".2 Négy éven és négy hónapon át tombolt, ez alatt az idő alatt hetvenmillió embert mozgósítottak, és közel tízmillióan vesztették életüket. Közösségek semmisültek meg, egész néptömegek kényszerültek elhagyni otthonukat. A hadviselő feleken eluralkodott a gyűlölet, az elkeseredés és a fájdalom. A szörnyűség központja Kelet-Közép-Európa volt. A régióban elhelyezkedő két állam, Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia volt a konfliktus kirobbantója és legfőbb vesztese; e két ország polgára volt a háború halálos áldozatainak egyharmada.3 Egyetlen más társadalom sem szenvedett ilyen arányú veszteségeket. Ha helytálló a gondolat, hogy az 1914-18-as háború az oka a hamarosan egész Európát felforgató tébolynak - a totális diktatúráknak, a következő világháborúnak és a fajirtásnak -, mindez elsősorban azért történt, mert a megrázkódtatás alapvetően megváltoztatta a közép-európai társadalmakat. A modern kori európai történelem tragikus alakulásának kulcsa ebben a régióban kereshető - és abban a hihetetlen erőfeszítésben, értelmetlen áldozathozatalban és fizikai-lelki megrázkódtatásban, ami az itt élő népeknek jutott osztályrészül 1914 és 1918 között. Ez a könyv elsőként tesz kísérletet arra, hogy a központi hatalmak két legfontosabb állama, Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia szemszögéből beszélje el, s az itteni államférfiak felfogása szerint értelmezze az első világháború eseményeit - mindenekelőtt azonban az itt élő népek története. A középpontban mindig a Bécsben és Budapesten ennivalóért sorban álló emberek, a somme-i csata vagy a Bruszilov-offenzíva vérontá-sába hajszolt katonák, illetve az embereket a végsőkig próbára tevő ten-geralattjáró-háborúban helytálló tengerészek; az ő félelmeik, vágyaik és szenvedéseik állnak. A roppant konfliktusban a népeké volt a fő szerep;