Bővebb ismertető
A különleges hadviselési erők a közvélemény szemében mindig is rendelkeztek valami olyan varázzsal, ami a hagyományos gyalogságnak, tüzérségnek vagy harckocsizóknak nem adatik meg. Létszámuk normális körülmények között csekély, mert ahhoz, hogy bekerüljön ezekbe az alakulatokba, a katonának embert próbáló kiválasztási folyamaton kell sikeresen végigküzdenie magát, majd vállalnia kell az állandó ki- és továbbképzést. Aki ide belép, előtte rendszerint szolgált már egy ideje a fegyveres erők valamelyik hagyományos alakulatánál, tehát többnyire túljutott a tízes évei végén vagy húszas évei elején járó átlagkatonánál - akár 28-30 év körüli is lehet. A különleges hadviselési erők tehát lényegüket tekintve az "átlagon fölüli" elemet alkotják minden fegyveres erőben, hiszen a katonai mesterség alapvető készségeit és fogásait emelik és finomítják roppant magas színvonalra.