A váratlanság szerepe az USA fegyveres erői hadműveleteiben [antikvár]

A szovjet hadtudomány a váratlanságot a hadművészet egyik legfontosabb elvének tekinti. A váratlanság nem egyéb, mint a haditevékenység időpontjának, eljárásainak és módszereinek olyan megválasztása, amely lehetővé teszi, hogy akkor mérjünk csapást az ellenségre, amikor az a legkevésbé várja. A váratlanság elősegíti, hogy a legkisebb erő, eszköz és idő felhasználásával a legnagyobb eredményt érjük el. A váratlanság alapját a fegyveres küzdelem objektív törvényei közül az az törvényszerűség alkotja, amely szerint a fegyveres küzdelem formái és eljárásai a hadviselő felek katonai erejétől függnek. A váratlanság fölényt biztosít az ellenséggel szemben, meghökkenti, a vezetési szerveiben és csapatainál pánikot és fejvesztettséget kelt, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a haditevékenység során magunkhoz ragadjuk a kezdeményezést, előnyösebb helyzetbe juttassuk csapatainkat, ami hozzájárul támadásunk vagy védelmünk sikeréhez. A háborús tapasztalatok bizonysága szerint a váratlanság ideiglenesen ható tényező. A meglepés sikere egyfelől a meglepés során elért eredmények hozzáértő kihasználásától, másfelől pedig attól függ, hogy mennyire képes a váratlan csapással meglepeett fél késedelem nélkül megtalálni a reálisan kialakult hadműveleti-hadászati helyzettel összhangban álló ellentevékenységhez szükséges eszközöket és módszereket. A fegyveres küzdelemben végső soron az a fél jut előnyhöz, amely anyagi eszközök, csapatai erkölcsi és pszichikai tartaléka, képzettségi szintje tekintetében egyaránt fölényben van.