A Magyar Honvédség negyedszázada [antikvár]

ELŐSZÓ Vajon mi minden változott huszonöt esztendő alatt, és vajon minden változás olyan volt-e, amilyennek gondoltuk/szerettük volna? Először ez a gondolat merült fel bennem, amikor kézhez vehettem a Magyar Honvédség negyed évszázados történetét bemutatni szándékozó könyv kéziratát; azét a könyvét, amely hitelesen próbálja láttatni mindazt, ami 1989-től napjainkig Magyarországon a honvédelem kérdésében történt. S hogy mi történt az elmúlt két és fél évtizedben? Nagyon sok minden. A Varsói Szerződés egyik tagállamának haderejét kellett átalakítani egy majdani NATO-tagország haderejévé. Szemlélet-, fegyverzet-, létszámváltozások jellemezték a haderő negyedszázados történetét - és minden, ami ezekkel jár. S talán a „minden" a legnehezebben megfogható. Mert mi mindent is hozott a változás? Megszűnő fegyvernemi kultúrákat, eltűnő helyőrségeket, nyugállományba vonult állományt, orosz helyett angolt tanuló tisztjelölteket, idegen országokban teljesített szolgálatot, a harcok közelségét - és sajnos hősi halottakat is. Hányan és hányszor igyekeztek áttekinteni az elmúlt két és fél évtized történéseit, megmagyarázni a mit és miérteket. Nem könnyű feladat. Huszonöt év még nem történelmi távlat, és a haderővel kapcsolatos kérdések is azon témák közé tartoznak, amelyekhez mindenki ért. Mindenkinek van elképzelése, ötlete. Olvasott, hallott, látott dolgokat másutt, máskor, más viszonyok között, és úgy véli, az lenne a jó nekünk is. De tényleg, mi lenne jó nekünk? (Had)történészként azt mondhatom, hogy egy olyan haderő, amely hazánk geo- és katonapolitikai helyzetéből kiindulva, az ország gazdasági teljesítőképességét figyelembe véve, a múlt hagyományaira építkezve az ország lakossága által elfogadott lenne. Mert a honvédelem ügye/kérdése (is) azon területek közé tartozik - kellene hogy tartozzék -, amelyek a különböző politikai elkötelezettségű, különböző társadalmi állású embereket közelebb hozzák egymáshoz. Mert a haza védelme, polgárai életének és vagyonának a biztosítása, külországi támadások elhárítása közös érdek. S hogy erre miként, mennyire is alkalmas a Magyar Honvédség, az kiderül ebből a kötetből, amely példamutató módon igyekszik hiteles képet adni a már többször említett negyed évszázad eseményeiről, vitáiról és eredményeiről. Mert igen, Tisztelt Olvasó, ne gondolja bárki is, hogy nem voltak viták a honvédelem ügyével kapcsolatban, hogy mindig mindenki egyformán látta a múltat, a jelent és a jövőt, s hogy ami megszületett, az ne viták eredményeként jött volna létre. Politikusok és katonák, diplomaták és közgazdászok érvei feszültek egymásnak. Kell-e, s ha igen, milyen és mekkora haderő? Van-e rá megfelelő fedezet? Milyen legyen az „ellenségkép" nélküli katonai doktrína?