50 év a haza szolgálatában [antikvár]

ELOSZO A tüzérség az egyik legrégibb fegyvernem. A tüzérségi fegyverek fejlődése a lőpor felfedezésével vette kezdetét és napjainkban is tart. A tüzérségi tűzfegyverek technikai fejlettsége, valamint harcbani alkalmazása mindig visszatükrözte az adott kor technikai fejlettségét és hadikultúráját. Az elöltöltő lövegek néhány száz méteres hatótávolsága után, a kor tudományos eredményeit - a mechanikai, matematikai, fizikai, kémiai, földméréstani, optikai, meteorológiai ismereteket - felhasználva, több tíz kilométeres hatótávolságú, nagyhatású tűzeszközzé váltak. A tüzérségi tűzfegyverek kezelése mindig kis kollektívák, alkalmazásuk megtervezése pedig több ember összehangolt munkáját követelte, aminek hatására sajátos tüzér kultúra jött létre. A pontosságra, a gyorsaságra, a rövid idő alatti feladatmegoldásra való törekvés fokozta az egymás iránti bizalmat, a bajtársi szellem létrejöttét. A tüzérségnél szolgálók különböző nemzedékei átvették elődeik tapasztalatát, művelték, továbbfejlesztették a tüzérség harci alkalmazásával kapcsolatos ismereteiket. E közben ápolták a tüzérhagyományokat, egymás és a többi fegyvernemnél és szakcsapatnál szolgálók megbecsülését. Bár a harctéren történő megjelenése óta a tüzérség szerepe, jelentősége és alkalmazása változott, azonban ma is a szárazföldi csapatok leghatásosabb tűztámogatója, ezért fejlesztése elengedhetetlen. Ennek jegyében és reményében emlékeztünk az 50 évvel ezelőtt történt tüzér tiszti avatásukra, a tüzérség múltjára és jelenére, és ezt foglalták össze a jelen kiadványukban. 50 év történelmileg nem nagy idő, de a haza szolgálatában becsülettel eltöltve példakép lehet a mai és jövő tüzér nemzedékek számára. Budapest, 2001. május 15. Prof. Dr. Szabó Miklós akadémikus az MTA levelező tagja ZMNE rektor