Kidolgozott példák szilárdságtanból II. [antikvár]

AZ ELSŐ KIADÁS ELŐSZAVÁBÓL Rud alakú testek tetszőleges pontjainak feszültségi állapotát a szilárdság-taa segítségével elég pontosan meg tudjuk állapítani. A vizsgált pont feszültségi állapotának különböző megadási módjai közül - a kevéssé hnsználatos feszültségi ellipszoid mellett - a Mohr körökkel való ábrázolás látszik legszemléletesebbnek és a példáinkban ezt számtalanszor alkalmaztuk is. Némely esetben a legveszélyesebb feszültségi állapotban levő pont felkeresése elég biztosan és egyszerűen sikerül, de általános esetben egy, többnyire igen bonyolult, matematikai szélsőérték-probléma megoldását kivánja. A gyakorlat többnyire a szabatos megoldás helyett a kritikusnak vélt pontokban kiszámított értékeket hasonlítja össze és ezek közül a legnagyobbat tekinti a maximumnak. Erre két példában (Sz 79. és Sz 102.) is rámutatunk. A szilárdságtan viszgálatai nem terjednek ki a hírtelen keresztmetszetváltozások, továbbá az erőátadás helyének közvetlen környezetére; ezekről a részekről számítással csakis a rugalmasságtan erősen matematika-igényes módszereivel, vagy konkrét esetekben kísérletek, mérések alapján lehet közelebbi képet kapni. A vastagfalu csövek és gyorsan forgó tárcsák részletes vizsgálata ízelítőt ad a rugalmasságtaní vizsgálatokból. Az itt bemutatott példákra vonatkozólag a "Kidolgozott példák szilárdságtanból l. rész"-hez írt előszóban foglaltak érvényesek. Sorszámozásuk is folyamatosan csatlakozik az első részhez. Ebben a részben mégínkább elmosódik az elmélet és példa közötti különbség, hiszen például a görbe rudak poláris diagramjai közti kapcsolat, vagy az egész "Rugac" fejezet csak példa, alkalmazása a már megismert és megtanult elméleti összefüggéseknek. Az előzőkhöz képest különbség csak annyiban van, hogy az összetettebb feladatok megoldásához még több és elmélyültebb egyéni gondolkodás szükséges. Budapest, 1961. december hó Szacs Mflüós - 3 -