Gépipari anyag- és gyártásismeret II. [antikvár]

Részlet a könyvből: "I. METALLOGRÁFIAI ALAPFOGALMAK - „A metallográfia (fémszerkezettan) 8LZ St tudomány, amely a fémek és ötvözetek fizikai, kémiai és mechanikai tulajdonságait rendszerbe foglalva ismerteti." A fenti meghatározásból következik, hogy a metallográfia szoros kapcsolatban van a kémiával, fizikával, azonkívül a kohászattal és a technológiával, tehát a fémek előállításával és feldolgozásával foglalkozó tudományokkal. Ismeretes, hogy a fémek a kohóból kikerülve, még nem használhatók fel azonnal. Előbb megfelelő állapotba kell őket hoznunk, hogy elég kemények, illetve elég szívósak legyenek a használat közben rájuk ható különféle terhelések elviselésére. A metallográfia tehát nemcsak a kohászatra vonatkozólag ad irányítást, útmutatást, hanem a további feldolgozásra is. Megmondja a technológusoknak, hogy bizonyos célra milyen anyagot válasszanak ki, és annak hogyan adják meg a kívánt alakot stb. A metallográfia mint tudomány igen fiatal nemcsak az évezredek óta ismert matematikához, fizikához, csillagászathoz képest, hanem a fémek felhasználása kezdetének idejéhez képest is. Egyiptomban már 6000 évvel ezelőtt ismeretes volt, hogyan lehet a rezet érceiből kiolvasztani. A mai értelemben vett metallográfiáról azonban csak az utolsó 100 évben beszélhetünk, amikor a fémek szövetszerkezetének vizsgálatára alkalmas eszközt, az ún. fémmikroszkópot feltalálták. A fémek vizsgálatában a legnagyobb munkát Ga Tamman és tanít- ványai végezték. Néhány év alatt száznál több fémötvözet állapotábráját dolgozták ki főbb vonásokban. Ugyanezzel foglalkoztak kb. ugyanebben az időben N. Sz. Kumakov és iskolája és még sokan mások. A kétalkotós ötvözetek állapotábráit N. Hansen foglalta össze 1936-ban megjelent munkájában. Fontos lépés volt a metallográfia történetében 1912-ben Laue kutatásainak eredménye. Laue röntgensugarakkal igazolta, hogy a fémek kristályos szerkezetűek..."