Fémkohászattan III. [antikvár]

k&hgAhkohíbzasp 1. Bevezetés Bergmann és Scheele 1774-ben fedezték fel, hogy a már régi idők óta ismert barnakőben aj fémnek kell lesele* A ffenét magát Gahn állította elfi először 1807-ben. Ma már legfontosabb férneink közé tartozik. Az elfiállitott mangánnak kb. a 95 $-á* az aeél deioxidálására és kéntelenitésére használják, 5 %-ából pedig különféle ötyözeteket ós vegyületeket készítenek. A Földön a különböző országokban évenként termelt, 30 %-nál több mangánt tartalmazó érc tonnákban megadott mennyiségéről az 1. táblázat tájékoztat. 1.1. A szimangán tulajdonságai A azlnmangán rózsaszínű árnyalatú szürkésfehér fém. 4 módosulata ismeretes. Ezek közül az oc-Mn térben'középpontos kockarácsában 58 atom van, 678 C° alatt stabilis és rendkívül kemény? a /b -Mn térben középpontos kockarácsa már csak 20 atomot tartalmaz és ez a módosulat 678 és 1100 C° között található; a T -Mn-nak felületén középpontos tetragonálls rácsa van és ez 1100 0°—tói 1138 0°-lg stabilisI az 1138 C°-tól az 1245 C°-on levő olvadáspontja található S -Mn rácsa felületen középpontos kockarács. Az «-Mn fajsúlya 7,43 kg/dm , a /3-Mn-é 7,29 kg/dm^, a 9*-módosulaté 7»18 kg/dm , a folyékony mangáné pedig 6,54 kg/dm*. Megszilárdulásánál a zsugorodás 1,7 A mangánféleségek mólhőjének a hőmérséklettel való változását az alábbi egyenletek fejezik kit