Épületszerkezetek szakrajza [antikvár]

1. Az alapozások tervrajzai Az építménynek a talajjal érintkező része az alaptest (1.1. ábra), amely átadja a talajnak az építmény terheit, olyan biztonsággal, hogy lényeges (esetleg egyenlőtlen) süllyedések ne keletkezzenek. Az alapoknak két fő csoportját különböztetjük meg, az alapozási sík függvényében: • a síkalapokat, és a mélyalapokat. A síkalapozásoknál általában a falazott szerkezetekhez sávalapokat alkalmaznak, ez a mód használható lejtős terepen is. A részben alápincézett épületeknél az alaptesteket a megadott szabályok szerint lépcsőzni is lehet (1.2. ábra). Nagy épületterhek, illetve talajvíz jelenléte esetén vasbeton lemezalapot kell alkalmazni. A vázas épületeket pontalapokra alapozzák, ezek helyszíni, vagy előregyártott szerkezetek lehetnek. A terepszinttől mélyen elhelyezkedő teherbíró talaj esetén mélyalapozást kell készíteni. A mélyalapozások közül hazánkban elsősorban a cölöpalapozást és résfalazást alkalmazzák. A mélyalapozások tervrajzaihoz kapcsolni kell azokat szerkezeti részleteket amelyek a mélyalap és a felmenő szerkezetek között helyezkednek el. Az alapozás módjának kiválasztásánál figyelembe kell venni az épület terheit, a talaj minőségét, a domborzati terepviszonyokat, valamint a talajban előforduló vízkészletek (1.3. ábra) szintjét is. Az alapozási sík megválasztásakor figyelembe kell még venni a fagyhatár mélységét is (80 cm). Természetesen meghatározó az alapozás kiválasztásánál az épület szerkezeti rendszere, hiszen pl. a vázas és a tömör falas elrendezés között jelentős különbségek vannak. Az épület alápincézettsége (részleges vagy teljes) szintén meghatározhatja az alapozást. 1.1. ábra. Az épület talajban lévő részének axonometrikus ábrája földszinti , padlóvonal pince padlóvonal földszinti v max. 30" 1.2. ábra. Az alapozási sík változásának ábrázolása; alapozásról készült axonometria lépcsözetes-alapozös^ss pincefal