Építőipari anyag- és gyártásismeret II. [antikvár]

1. A BETON ES A VASBETON 1.1. A BETON FOGALMA ES ALKALMAZASA A beton a XX. sz. építészetének legjellemzőbb építőanyaga. Az acélbetétek és a beton ösz-szeépítése új típusú tartószerkezetek elkészítését tette lehetővé. A nnéretezés kifinomulásával, a feszített szerkezetek megjelenésével az építőipar különböző területei nagy mennyiségben használják fel a betont és a vasbetont. A beton adalékanyag, kötőanyag és víz megfelelő (1.1. ábra) arányú keverékéből előállított mesterséges építőanyag. Az alkotórészek összekeverése után könnyen alakítható, képlékeny keverékanyag keletkezik, amely a kötőanyag kötése és szilárdulása után kőszerűvé válik. Adalékszerek hozzáadásával a betonok bizonyos tulajdonságalt meg lehet változtatni. friss beton alkotó részek 1.1. Ábra: A beton alkotóanyagai és Jellemzői A betonból és vasbetonból készített szerkezetek alakját, méreteit szabadon lehet megválasztani, ezért a magas- és mélyépítőipar, a híd-, út-, a vasút- és vízépítés is szívesen alkalmazza. Előnye még, hogy előregyártó üzemekben az egyes elemeket előre el lehet készíteni, így az építési helyszínen csak szerelő jellegű munkára van szükség. Ilyen módon szinte valamennyi épületszerkezet elkészíthető. Napjaink betontechnológiájára jellemző a minőségre és a minőség egyenletességére való törekvés. Az egyenletes minőséget a betonkeverő telepek tudják biztosítani, ahol az alkotórészek pontos adagolásával állítják elő a betont. A gépi technológiák fejlődésével lehetőség nyílt nagymennyiségű, fizikai munkát alig igénylő betonozási munkák elvégzésére. A helyszíni beton és vasbeton szerkezetek építése gondos előkészítést, zsaluzatot, és alátámasztó állványt igényel. Az építési idő ütemezésénél figyelembe kell venni a kötés és szilár-dulás időtartamát is. A beton és vasbeton épületszerkezetek elkészítése ismert technológiák alapján történhet. Ezen anyagokból épült épületek és épületszerkezetek átalakítására, felújítására illetve esetleges bontására azonban még nincs kialakult gyakorlat.