Enzo Ferrari [antikvár]

Előszó Élete nagy részében Enzo Ferrari nyilvános szereplései - mint tökéletesen megkoreografált fellépések - csupán egyetlen célt szolgáltak: öregbítették az autómogul hírét. Ferrari markánsan erős jellemként egyetlen pillanatig sem kételkedett képességében, mármint abban, hogy uralni tudja a lelkes, csillogó szemű vásárlókat, a túlbuzgó szponzorokat, az olykor kellemetlenkedő újságírókat és a kíváncsi rajongókat. Ahogy idősödött, „észak pápája" mind zárkózottabbá vált, ami csak még áthatolhatatla-nabbá tette a személyét körüllengő titokzatosságot. Korántsem véletlen, hogy ezt a szerény körülmények közül induló modenait világszerte rajongók vették körül, akik szinte szuperhőssé avatták. Ez nagyon is jót tett az általa csaknem hatvan éven át vezetett üzletnek. Jómagam mindössze egyszer találkoztam Enzo Ferrarival - 1975 késő nyarán. Maranellóban jártam Phil Hill-lel, a nagy amerikai versenyzőlegendával, aki 1961-ben világbajnoki címet szerzett a Ferrarinak azon a monzai futamon, ahol első számú riválisa és csapattársa, Wolfgang von Trips tragikus körülmények közt életét vesztette. Hill - ez az érzékeny és figyelmes ember - egy év múlva hangos vádaskodások közepette hagyta ott a csapatot. Tizenhárom évvel később egy dokumentumfilm kedvéért mindketten a városba érkeztünk, ahol Hillt minden előzetes figyelmeztetés nélkül Ferrari sötét, kékre festett irodájába rendelték. Egy általam ma sem ismert okból ez a meghívás rám, az amerikai újságíróra is vonatkozott, aki hivatalosan semmilyen kapcsolatban nem álltam sem Hill-lel, sem a Ferrari-gyárral. Enzo Ferrari impozánsabb alaknak bizonyult, mint vártam. Közel százkilencven centiméteres magasságával messze Hill fölé nőtt, aki, mint oly sok pilóta, vékony, szinte törékeny fickó volt. Az akkor hetvenhét esztendős házigazda a sikeres olaszok nyers