Előadások gyűjteménye [antikvár]

A szélessávú infrastruktúra értéke Horváth Pál 1. Az infrastruktúra fogalma A távközlési szakmát művelve nem kerülhetjük el a távközlés infrastrukturális és hálózatos jellegének a vizsgálatát. Értelmeznünk kell az infrastruktúra fogalmát és vizsgálnunk kell, hogy mi következik a távközlési infrastruktúra hálózatos jellegéből. Az „infrastruktúra" etimológiai szempontból szóösszetételnek számít és azt a struktúra alatti („infra") struktúrát jelenti, amelynek a léte és működése szükséges ahhoz, hogy a „felépítményi" struktúra megfelelően működjék. Az infrastruktúra tehát relativisztikus jellemzőket hordoz, amennyiben bármely felépítménynek tekintett struktúra a vizsgált rendszer építkezésének szintjeit tekintve egy felette lévő felépítmény szempontjából alépítménynek, és ezzel infrastruktúrának minősül. Semmi sem példázza ezt jobban, mint az OSI hétrétegű infrastruktúra modellje. 1.1. A fogalom történelmi evolúciója Az infrastruktúra fogalma a közhasználatban nem régi, az angol nyelvben is csak alig nyolcvan éves múltra tekinthet vissza, bár a katonai terminológiában, elsősorban francia nyelvterületen már korábban is használták. A fogalom értelmezése az évtizedek során erősen strukturálódott és az értelmezés hangsúlya is változott. A klasz-szikus kapitalizmus elmélete szerint nincs közjószág, mindenki egyénileg felelős a boldogulásáért. Mivel ez a modell állandósítja a társadalmi instabilitást, a XX. század közgazdaságtanában megjelenik a közjószág fogalma, melynek célja a gondoskodás, az egyéni létbiztonság közösségi oldalról történő támogatása. Az infrastruktúrát azóta közjószágnak tekintjük, azaz annak használatáról nem valamely egyén, hanem egy szűkebb vagy tágabb közösség dönt. Megjelentek az infrastruktúra-politikák, amelyek a gazdaság közösségi vonatkozásainak az erősítését célozták: az infrastruktúra az, ami összekapcsolja egymással a gazdálkodókat, összekapcsolja a hatalmat az egyes gazdálkodóval, összességében elősegíti a termelés-elosztás-fogyasztás folyamatait. A XXI. századra kiteljesedik a gazdaság és a társadalom minden egyedének a függősége a gazdasági és társadalmi mozgásokat támogató infrastruktúráktól, mint támogató rendszerektől, megerősödik az infrastruktúrák közjószág és termelési tényező jellege és az infrastruktúra nevű közjószág a társadalmi együttműködésbe és munkamegosztásba való bekapcsolódás alapfeltételévé válik. Különösen igaz ez a tétel a távközlési infrastruktúrára, amely a gazdasági és a társadalmi folyamatok