Elméleti kohászattan [antikvár]

A technikai és tudományos forradalom a kohászatban, és ezen belül a metallurgiában is, igen nagy változást idézett elő. Ez nem csak azzal járt, hogy a méretek növekedtek, a régi eljárások tökéletesedtek, több munkafolyamatot összefontak, a szakaszos eljárásokat folyamatossá tették, hanem azzal is, hogy évről évre új eljárásokat vezetnek be, köztük olyanokat is, amelyeknek a megvalósíthatóságát nem is olyan régen még kétségbe vonták. Ezt a nagy fejlődést elsősorban az tette lehetővé, hogy időközben a fizikai kémia, ezen belül főképp a termodinamika és a reakciókinetika olyan mértékben fejlődött, hogy a kohászatban is felhasználhatóvá vált. A Kohómérnöki Kar ezt felismerve, dr. Széki János javaslatára 1950-ben határozta el, hogy a kohómérnök-hallgatók tantervébe olyan alapozó szaktárgyat kell beiktatni, amelyben a termodinamikának, a reakciókinetikának a kohászatban való felhasználhatóságát kell bemutatni, és ilyen alapon kell a különféle kohósító eljárásokat tárgyalni. Így született meg az először "Általános kohászattan", később "Elméleti kohászattan", legújabban pedig "Kémiai metallurgia" cím alatt oktatott tantárgy.