Elektrotechnika II. [antikvár]

Részlet: "5. ÁRAMIRÁNYÍTÓK ÉS ERŐSÍTŐK A villamos energiaátvitel és jelközlés közben sokszor felmerül a váltakozóáram egyenárammá alakításának szükségessége. Olykor a fordított feladatot, az egyenáram váltakozóárammá alakítását kell megoldani. Az áram ill. a feszültség egyen- és váltakozó irányítására az eddig tárgyalt villamos berendezések közül a forgó villamos gépek alkalmasak. Az egyenirányítás elvileg legegyszerűbb megoldása az, hogy váltakozóáramú motor egyenáramú generátort hajt; az energiafolyamot megfordítva pedig a váltakozó áramirányítást valósíthatjuk meg, ekkor az egyenáramú gép lesz a motor és a váltakozóáramú gép a generátor. A forgógépes áramirányítás két gépből álló gépcsoport helyett egyetlen géppel, az ún. egyarmatúrás átalakítóval is megoldható. Ez is működhet akár egyenirányítóként, akár váltóirányítóként. A forgógépes áramirányítás azonban jelentős hátrányokkal jár. A gépek üzem közben állandó felügyeletet igényelnek és nagyobb teljesítményű egységek üzembehelyezése külön előkészítő munkálatokkal jár. Emellett az üzem közben fellépő veszteségek is számottevők, minthogy a mechanikai mozgásnak a súrlódás elkerülhetetlen velejárója. Ezen hátrányos tulajdonságok miatt a forgógépes áramirányítás mindinkább háttérbe szorul az ún. statikus áramirányítókkal szemben. A statikus áramirányítók üzemszerűen mozgó alkatrészt nem tartalmaznak. Legfontosabb alkotó elemeik a villamos szelepek. A villamos szelep olyan kapcsolási elem, amelynek ellenállása a rajta átfolyó áram irányától függően nagyságrendekkel változik. Más szavakkal: az áramot egyik irányban .átengedi, míg ellenkező irányú árammal szemben gyakorlatilag szigetelőként viselkedik. Ez a visszacsapószelep-hatás vákuumcsövekkel, gáztöltésű csövekkel és félvezetőkkel valósítható meg. Az alábbiakban elsősorban az ilyen villamos szelepeket tartalmazó áramirányítókkal foglalkozunk és azután térünk rá a forgógépes megoldásokra."