Szupervevők behangolása [antikvár]

A rádió vevőberendezések általános elterjedésének első két évtizede alatt a szuperheterodin rendszerű vevőkészülékek, röviden szupervevők, minden más kapcsolású vevőkészülékkel szemben nemcsak vezetőszerephez jutottak, de azt mondhatjuk, hogy csekély kivételtől eltekintve, ma úgyszólván az egyedüli vevőkapcsolást képviselik. Ma a vevőkészülékek között különbséget téve, csak kis-, közép- és nagyszuperekről beszélünk. Érdekes találkozása a körülményeknek, hogy a működési elv és felépítés szempontjából bonyolult szupervevők kezelése mondhatni a legegyszerűbb és ez, valamint az elért vétel tökéletessége bizonyítják ennek a vevőkapcsolásnak az egyedülálló népszerűségét. A szupervevők javításával foglalkozó iparostól azonban a készülékek bonyolultsága a kellő gyakorlati tudáson felül jelentékeny elméleti felkészültséget kíván és ez az a körülmény, amely jelen munkám megírására késztetett. Megadni mindazt, amire a készülékjavítónak, hangolónak szüksége van, anélkül, hogy az elméleti fejtegetések gyakorlati ember számára terhessé válnának. Az anyag megválasztásában, mint a munka címe is mutatja, a hangolással kapcsolatos kérdések megvilágítása és megválaszolása volt a vezető szempont, a tárgyalás modorát úgy igyekeztem tartani, hogy mindenki számára hasznos legyen, aki az elektronika és a rádiótechnika alapfogalmaival tisztában van. A legelemibb kérdésekre a munka terjedelmét tekintve, nem térhettem ki. Mindazonáltal igyekeztem a hasonló külföldi szakmunkákkal szemben gyakorlatiasabb tárgyalást nyújtani és kevesebb előismeretet feltételezni.