Egy élet a Balaton körül [antikvár]

ELŐSZÓ Nehéz egy barát könyvéről rosszat írni. Jót meg még nehezebb. Nehezebb, mert részese vagy egy történetnek, abban rengeteg szállal te magad is benne vagy, és ezért kötelez a jó értelemben vett szerénység. A tükörbe nézés mindig hasznos. Ecce homo - mutatja meg kötetében Somlyódy László. Akadémikus, professzor, áramlástanász, világhírű vízminőségi guru, menedzser, whisky-és szivar-connoisseur, teniszmágus, Soma, a főnök, Laci, a barát. Ilyen voltam, s ezzé lettem, honnan jöttem, s mit tettem. Erről szól a könyv. Megdöbbentően szép önvallomás. Ritka őszinte, humánus, magába néző, számos helyen önmarcangoló írás - egy olyan intellektusé, aki már messze túl van mindenen, ám valahogy még mindig tanítani akar saját sorsának kegyetlenül őszinte bemutatásával. Ritka erény a mai teljesen immorális és hazug atmoszférában. Egy végtelenül tiszta és tisztességes memoárt kap kezébe az olvasó, ami a mai önigazoló időkben enyhén szólva hiánycikk. A család történetében felsejlik az elmúlt száz év magyar történelme a maga seregnyi borzalmával. Széles az ív a polgári miliő gute alte Zeíf-jétől a kitelepítés, majd az újrakezdés gyötrelmeiig, és a mindenhol jelen levő bizonytalanságig és bizalmatlanságig - a világban, a tudományban és az emberi kapcsolatokban. Az írásban tökéletesen átjön Laci unikális egyénisége, intellektusa, humora, választékos eleganciája, mindenkori európaisága, a kételyekkel körbebástyázott, ám a külső szemlélő számára szikár, határozott és egyenes tartása és biztonsága - egyben a saját belső bizonytalanságaival együtt. Átjön a beszélő beszélt stílusán is: pontos, ütős, szabatos mondatok, egy-két alkalmasan elhelyezett zaftosabb ki-szólással. Nagyon emberi életinterjú.