Didaktika [antikvár]

Bevezetés Jelen jegyzetünk része egy tervezett egységes pedagógia jegyzetnek, amelyet tanszékünk kollektivája a műszaki-szakmai képzést megvalősitó intézmények pedagógusai számára készit. Elsősorban a BME műszaki- és kiérnöktanár jelöltjeinek igényeit, programját tartottuk szem előtt. Ez nem jelenti, nem jelentheti azonban a marxista pedagógia alapvető problematikájának leszűkítését, valamiféle külön "szakmai pedagógia" Írására tett kísérletet. Meggyőződésünk szerint a kommunista nevelés lényegét, rendszerét és törvényszerűségeit minden, - tehát szakmai képzést, ezen belül műszaki szakmai képzést nyújtó -intézmény pedagógusainak is ismerniük kell. Enélkül nem végezhető tudatos, tervszerű nevelőmunka, de nem oldhatók meg eredményesen a szakmai képzés speciális céljából következő feladatok sem. Emellett teljesen világos, hogy a túlnyomórészt általánosan művelő iskolák legjobb tapasztalatainak elemzésére épült pedagógiai munkákban, (egyetemi és főiskolai tankönyvekben, kézikönjrvekben, monográfiákban) fellelhető elvek és törvényszerűségek nem alkalmazhatók mechanikusan a műszaki-szakmai képzést adó iskolák, intézmények gyakorlati nevelőmunkájában. Ebből a meggoncfolásból kiindulva, próbáltuk megragadni a műszaki iskolák és tanintézmények specifikumát. A fő sajátosság, amely a műszaki-szakmai képzést nyújtó iskolákat az általánosan képző iskoláktól megkülönbözteti abban van, hogy az előbbiekben a kommunista nevelés minden okta -tási intézményre érvényes és kötelező cél - és feladatrendszerén belül azt a speciális célt is meg kell valósítania a pedagögusközösségnek, amelyet ezeknek az intézményeknek a sajátos rendeltetése előir: fel kell készítenie a növendékeket egy meghatározott szakmai munkatevékenység végzésére. Az a munkaterűlet, amelyen leendő szakembereink dolgozni fognak, a jelenlegi és perspektivikus társadalmi és szakmai munkamegosztástól függően igen sokféle lehet. Ezt a speciális célt (szakmunkás - technikus - mérnökképzés a terme-.léssel közvetlenül összefüggő műszaki szakterületen; művészképzés, orvosképzés, óvónő-tanitő- és tanárképzés, jogászképzés stb.) az intézményt irányító hatóság írja elő a népgazdaság szakemberszükséglete és a társadalmi-kulturális fejlődés igényei alapján. - 3 -