Az es-riadi rézbánya [antikvár]

Antos Ervin végighaladt az "Iparbank" első emeleti folyosóján, udvariasan viszonozta az öreg szolgák üdvözlését és reátette kezét a zöld tapéta-ajtó kilincsére, amely fölött "Elnök-Vezérigazgató" állott fekete táblán arany betűkkel. Más ember ezt a mozdulatot csak hosszas és körülményes bejelentések után tehette meg, de Antos Ervin az elnök-vezérigazgató fia volt és így minden akadály nélkül jutott a zöld tapétaajtó mögé. Az ajtónyílásra egy hosszú, sovány, ünnepélyes külsejű és borotvált arcú férfiú állott föl az íróasztal mellől. A borotvált képű fekete csukott kabátot és széles, fekete nyakkendőt viselt és külseje után mindenki természetesnek találta volna, ha vasárnaponkint egy methodista vagy quäker-hitközséget ragad el szónoklataival. A természet különös szeszélye azonban nem a lelkészi pályára vitte, hanem az "Iparbankba", ahol az elnök-vezérigazgató mellett a személyi titkárság erősen profán hivatalát töltötte be. - Jó napot, Ervin úr, - mondotta a titkár és kissé meghajolt. A meghajlásban volt némi ünnepélyesség, némi alázatosság és némi bizalmasság. Egészben véve szerencsés vegyülék volt, amely plasztikusan fejezte ki egy régi személyi titkár viszonyát az elnök-vezérigazgató fiához.