Az ásványolaj ipar legújabb gyártási módszerei [antikvár]

előszó. Az ásványolaj ipar Amerikában, a Szovjetúnióban, Németországban kidolgozott legújabb gyártási módszerei olyan óriási terjedelmű anyagot ölelnek fel, hogy csakis hézagosan és tökéletlenül lehet felvázolni. Tüzetes ismertetésről nem is lehet szó és így az elméleti és gyakorlati szaikember a saját szűkebb munkakörére vonatkozóan eddig nélkülözött részleteket természetszerűen a jelen összefoglalás keretében sem találhatja meg. A felsorolt eljárásokat és adatokat — a több oldalról elhangzott kívánságnak megfelelően — nemzetközi viszonylatban is elfogadható módon terjedelmesebb könyvbe foglalni hiábavaló fáradozás volna. Olyan gyors a fejlődés üteme, hogy — amint az eddigi tapasztalatok is mutatják — mire egy ilyen jellegű ásványolajipari szakmunka elkészül, tartalma már rég elavult és használhatatlan. Ezért helyesebbnek látszott, hogy a Mérnöki Továbbképző Intézetben tartott rövid előadássorozatot eredeti alakjában tegyem közzé és ha sikerül egyes új eredmények iránt az érdeklődést felkelteni, vagy némely tekintetben a kezdeményezést előmozdítani, akkor elértem a célomat. i. üj motorüzemanyagok és gyártásuk. Ha az ásványolaj, ipar fejlődésére visszatekintve vizsgáljuk a benzin felhasználását, akkor ebben a termelő- és fogyasztótényezők kölcsönös behatásának iskolapéldáját látjuk. Az ásványolaj ipar hőskorában, a 70-es évektől kezdve, csakis lámpapetróleumra volt szükség, a benzin pedig hulladék anyagnak számított, amellyel semmit sem tudtak kezdeni. Jávában nagy tavak felületére bocsátva meggyújtották, Amerikában pedig — a hajózás állandó veszélyeztetésével — a szennyvizekkel együtt a folyókba engedték. A benzinmotorok bevezetése után azonban megoldódott ez a kérdés, viszont biztos, hogy éppen ez a rendelkezésre álló olcsó benzin nyers-anya;g tette lehetővé a robbanó-motorok gyors sikerét. De 1910-től kezdve, a gépkocsik rohamos elterjedése már ellenkező feladat elé állította a finomító ipart: most pedig már nem állott elég benzin rendelkezésre. Ez köny-nyen érthető, ha meggondoljuk, hogy a világ gépkocsi állománya pl. 1912-ben 1 millióra, 1922-ben 13 millióra, 1940-ben pedig már 44 millióra, tehát negyvennégyszeresére emelkedett, amíg ugyanezen időközben a nyersolaj termelése 48 millió tonnáról 122 millió tonnára, majd 307 millió tonnára, tehát alig hétszeresére nőtt meg. 1*