Bővebb ismertető
1964. KÜSZÖBÉN
Irta: FÖLDVÁRI LÁSZLÓ "
A mikor az Autó-Motor szerkesztősége újévi cikk írására felkért, szívesen vállaltam a feladatot: visszapillantani az óévre és méltatni az eredményekel, melyek biztatást adnak a jövőre, a beköszöntő l964-es esztendőre. Időm is volt bőven még, hiszen jó három-négy héttel a határidő előtt jött az udvarias megbízás, s nyugodtan néztem a jövő elé. Az újév azonban gyorsan közeledett, az első előzetes, finoman figyelmeztető telefonhívás is elhangzott. Tollat ragadok hát, hogy az autósok kedvelt lapjában az újévet köszöntsem. A dolgozatírás diákos izgalma fog el mégis, mikor számot kell adrri szakmánk végzett munkájáról, mint a tanulónak a tanév alatt elsajátított anyagról. Jól vizsgáznak-e az autós dolgozók?
Nézzük hát, milyen „előmenetelt" is tanúsított az autóközlekedés, autókarbantartás és javítóipar az elmúlt tanévben", az 5 éves terv harmadik esztendejében?
Mire e sorok napvilágot látnak, alig néhány nap választ már el az év végétől. E néhány nap vái'ható teljesítményeit felbecsülve jelenthetjük: a tervet teljesítettük, Autóbuszutasaink száma, a tehergépkocsijaink által mozdított árumennyiség elszállításával kapcsolatos teljesítményeink, javítóiparunk temielési volumene a terveket nemcsak eléri, hanem meg is haladja. A megtervezett önköltségcsökkentést „hozzuk", a gazdaságossági előírásokat jói teljesítjük. Az autóközlekedési és javíitóiparí szakma tervszerűen nyújtja hozzájárul^át a szocializmus felépítéséhez. A jelentés tehát pozitív.
A gépjárműközlekedés új létesítményekkel is gazdagodik, forgalmi telepek épülnek, szervizállomások létesülnek, bővül a viharos ütemben növekvő magyar gépjárműpark műszaki bázisa.
A „tanéveit" tehát jól végezték a közlekedés e nagyjelentőségű és a többi közlekedési ághoz viszonyítva egyre növekvő arányú ágazatának dolgozói. Javult a közlekedési tostvérágazatokkai, mindenekelőtt a vasúttal, való együttműködés, megkezdődött az autóközlekedésen belüli szektorok (a közhasználatú, célfuvarozási és közületi) közötti szervezettebb feladat-megosztás is. Tovább léptünk élőre a korszerű szállítási szervezési tormák, a központosított szállítás alkalmazásában, s a nagyütemű mennyiségi felfutás örvendetesen kezd párosulni a minőségi, a műszaki—gazdasági mutatók eredményes alakulásával is. A javítóiparban, ha csak kezdeti fokozattal, első sebességgel is, nekilendült a több-
műszakos üzemeltetés megszervezése, s reméljük, hogy rövidesen a második sebességre kapcsolhatunk e téren is.
E korlátozott terjedelmű cikkben is külön bekezdést érdemel a fuvaroztatókkal való együttműködés kérdése. Közismerten nehéz esztendőt hagyunk magunk mögött, melyet az első negyedév — időjárás-okozta — termelési és szállítási kiesései terheltek, s a rövidebb időszakra felgyülemlett áruszállítást a gyors mozdítást igénylő, kedvező zöldség-, gyümölcstermés tette m^feszített, nagy feladattá. Ennek eleget tenni nagyon nehéz volt. S ha mégis csaknem maradéktalanul sikerült, abban oroszlánrésze van annak, hogy szállítók és szállíttatók. minisztériumoktól vállalati egységekig megértették az együttes erőfeszítések szükségességét, kölcsönös megértéssel és segíteni akarással közelítették és oldották meg a problémákat.
Üj vonást jelentett az idén a Megyei Szállítási Bizottságok működése is, amelyek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, megyéjük teljes szállítási feladatának megoldását kezdeményezték és megszervezték; a megyei szállítás hozzáértő gazdáivá váltak.
Korszerűbb szervezési módszerek, bővülő és sűrűsödő hálózat jellemzik autóbuszforgalmunkat is.
S bár megannyi a „jó osztályzat" a gépkocsiszakma elmúlt évi munkájában, mégsem lehetünk elégedettek, s a „tanulmányi eredményt" megítélő testület, az utazó és szállíttató közönség, s a népgazdaság fuvaroztató ágazatai talán „jó" osztályzatot, itt-ott csak „közepest" írnának a bizonyítványba, a „kitűnőt" azonban a jövőben kell kiérdemelnünk.
Az 1963-as esztendőben ugyanis az említett eredmények mellett számos hiányosságra utaló „intő"-vel, figyelmeztető jellel is találkoztunk:
Nem tudtunk eredményesen megküzdeni a szállítások idényszerűség-okozta egyenetlenségével. Fuvarhiányos (természeti okokkal terhelt) első negyedévet csúcsszinten teljesített három negyedév követett.
Bár terveinket teljesítjük, az igényeknek nem tettünk maradéktalanul eleget. Nem tudtunk minden felajánlott árut a kívánt időben elszállítani, a fuvarigények és a kapacitás egyensúlyát általában csak a hét végén, szombat—vasárnapokra szervezett fuvarozással sikerült helyreállítani. Elmaradtak javítási munkák is, s mind a szállítási, mind a karbantartási és főjavítási munkát megnehezítették az alkatrészellátás hiányosságai.
s
Fehér Klára Nemes Lászlóné (Újpest, 1922. május 21. – Budapest, 1996. szeptember 11.) magyar író, újságíró.
1922-ben született Budapesten. Fiatal korában előbb gyári tisztviselőként dolgozott, 1945-1948-ban a budapesti közigazgatási egyetemre járt, közben elvakult fiatal kommunistaként a Szabad Nép belső munkatársa 1946 és 1949 között. Ez időszakban, a szovjet típusú egypártrendszer kiépülésének éveiben megszállott agitátorként a régi világ képviselőinek életét „leleplező riportjaival” vált ismertté, cikkeiben kérlelhetetlen dühvel támadt az általa negatívnak tartott jelenségekre.
1948-ra fenti cikkeinek köszönhetően a Szabad Nép egyik legismertebb újságírója. Az újság szerkesztőségében ismerkedett meg Nemes Lászlóval, akivel hamarosan házasságot kötött. A Rákosi-korszak igazságtalanságait eleinte elhihetetlennek érezték, a Párt iránti kritikátlan odaadásuk csak fokozatosan csökkent.
Az 1956-os forradalom leverése után a pártba férjével együtt nem lépett vissza, és semmilyen szerkesztőségi állást nem vállaltak el. 1957-től a Magyar Nemzet tárcaírója lett. 1979-től szabadfoglalkozású író.
Riportokkal, színdarabokkal, ifjúsági regényekkel kezdte pályáját. Az ötvenes évek elején írta első szépirodalmi műveit, színdarabokat és ifjúsági regényeket, melyek az ötvenes évek politikailag elkötelezett sematizmusának jegyében íródtak, a napi politika szolgálatában.
A hatvanas években is egyszerre újságíróként és íróként is alkotott. Leginkább a fővárosi értelmiség és a középrétegek világában érzi otthon magát. Kritika alá veszi az ügyeskedőket és hatalommal visszaélőket, a fel-felbukkanó moralizálás mellett nemegyszer lényeges problémákat ragadt meg, és a kisemberek kiszolgáltatottságának különböző formáit mutatta be. Figurái hétköznapi emberek, értelmiségiek, hivatalnokok, fiatalok, középkorúak és idősek, a hatvanas-hetvenes évek kádári konszolidációjának jellegzetes alakjai. Emberi sorsokat és magatartásokat gyöngeségeket mutat be. A szórakoztató irodalomban is sikeres volt (humoreszk, vígjáték). Humora és mély emberismerete tették népszerűvé.
Regényeit több szocialista országban is megjelentették.