Asztalos alapszakma szakrajz [antikvár]

A lakás minden olyan berendezési tárgyát, amelyet közvetlenül az ember kényelmére, tárgyainak tárolására és megőrzésére használnak, bútornak nevezzük. A bútor elsősorban használati tárgy, de a lakást Is díszíti, ezért célszerűnek, ízlésesnek, s a többi lakberendezési tárggyal összhangban kell lennie. Mint már az első évben tanultuk, a faipari termékek alapelemeit alkatrészeknek nevezzük (pl. láb, káva stb.). Az alkatrészek összeállításával alakítjuk ki a szerkezeti egységet (pl. asztalt, szekrényt stb.), amelyek rendeltetésük szerint lehetnek asztalok, szekrények, ülő- és fekvőbútorok (1. ábra). b) a) 1. ábra. Bútorok randsitetésük szerint a) asztal; b) szekrény; c) ÜI6- és fakvőbútorok Ha bútorainkat formai kialakításuk szerint vizsgáljuk, két jellegzetes csoportba sorolhatók: - az állványbútorok, amelyeknek függőlegesen álló darabjait felső, vagy felső és alsó összekötők merevítik és zárt teret nem határolnak (2. ábra); - korpuszbútorok (corpus = test), amelyek lapjai zárt belső teret fognak közre (3. ábra). A bútorok tervezésekor, a fő- és részméretek megállapításakor a következőket vegyük figyelembe: - feleljenek meg rendeltetésüknek (pl. könyvszekrény hova kerül: lakásba, könyvtárba stb.; az asztalt mire használják: írásra vagy étkezésre); 2. ábra. ÁllványszerkazetO bútor 3. ábra. Korpuszbútor — legyen tartós és kellő szilárdságú (megfelelő keresztmetszet, helyes anyagkiválasztás); — legyen esztétikus (nem szép, ha a részletek méretezésében aránytalanságok vannak); - az emberi test méreteit, a felnőttét és a gyermekét egyaránt (4. ábra); - a rendelkezésre álló anyagok szabványosított vagy gyártott méreteit. Minden alkatrészt úgy kell méretezni, hogy lehetőleg két Irányban (szélesség és vastagság), de legalább egyik irányban a lehető legkevesebb forgácsolással legyen megmunkálható. g