Bővebb ismertető
1. Növekvő igények, csökkenő készletek
Amennyire a történelmi idők messzeségébe visszatekinthetünk - kutatások, leletek nyomán -, az időszámításunkat tízezer évvel megelőző időben Földünk lakosainak száma nemigen haladhatta meg az egymilliót. Időszámításunk kezdetén azonban már 250 milliónyi ember élhetett. Ezután vagy másfél évezreden át kisebb-nagyobb ingadozásokkal lassan növekedett a világ népessége, s 1650 körül elérte az 550 millió főt. További 300 év múlva a Föld lakóinak száma már a 2,7 milliárdot is túlhaladta, napjainkban pedig ez a szám 3,6 milliárd körül van. Az ezredfordulóra várhatóan 6...6,5 milliárd ember fogja benépesíteni földgolyónkat, száz év múlva pedig mintegy 15...16 milliárd. Éppen elég gondot okoz a jövőt megalapozó tudománynak, hogy miként fog ennyi embert kielégítően és egyenletes elosztásban élelemmel ellátni. De napjaink emberének - és a jövő emberének még inkább - nemcsak élelemre, hanem energiára, mégpedig sok-sok energiára is szüksége van, illetve lesz. Energiára, ami nélkül ma már elképzelhetetlen a civilizált élet. Mire fogyaszt energiát az emberiség? Egyszerű a válasz: ipari, mezőgazdasági, közlekedési, háztartási és közösségi célokra. Az igény és a fogyasztás országonként nem egyforma, hiszen Ázsia, Afrika elmaradottabb részein például az ipari fogyasztás ma még viszonylag jelentéktelen. De éppen ebből következik, hogy a társadalmi fejlődéssel meginduló iparosodás nyomán ugrásszerűen fog növekedni e területek energiaigénye. Tekintetbe kell venni az iparral rendelkező, de a vezető államoktól még távol álló és a jelenleg iparilag fejlett országok fogyasztási igényeinek a növekedését is. Így hát az energiaigény egyrészt a népesség szaporulatával, másrészt az egy főre eső fogyasztás növekedésével együtt növekszik. E két tényező azonban egyidejűleg hat, és ezáltal az energiaszükséglet emelkedése rohamossá válik.