A hét vasember [antikvár]

"Regényes történet a vas története ... Vajjon azok a bátrak, akik feltúrják érte a föld belsejét, tudják-e, hogy milyen fontos szerepet játszanak a világ történetében? Talán valamilyen halvány öntudatlan sejtelem ösztökéli a derekakat, kiknek félmeztelen, verejtékező testén visszatükröződik a kohók és olvasztókemencék izzó fénye, hogy pillanatra sem hagyják abba a munkát, mert ha megállnak, velük együtt nyomban megállnak a világ s a civilizáció kerekei is... A vasérc s az acél fontosabbak mint a búza, mert a búzát sokmindenfélével kielégitően lehet pótolni. A vasércet azonban semmivel sem lehet. Haszna és értéke dicsőségesen egyedülálló. Mindenkinek, aki termelésében résztvesz, tudatában kellene lennie, hogy mily magas hivatás szolgálatában dolgozik; s ha a vas munkásai tisztán látnák ezt maguk előtt, izmuk és lelkük egyforma ujjongó hévvel élvezné azt az örömet, melyet az emberiség ügyének előrevitele szerez. Ha az acél emberei valóban átértenék munkájuk egészének jelentőségét, olyan acélos testvériség alakulna ki köztük, mely nem tűr meg magában ellentétet s viszályt..."