A gépmadár [antikvár]

Részlet a kötetből: Műrepülés A repülőgép eddig vízszintesen repült, most egyszerre lebuktatta a fejét, a föld felé suhant, amelynek zöldje szélesen és laposan terjeszkedett a hideg, szürke, felhős ég alatt, s a motor zúgása megerősödött. A sebességmérő fehér mutatója apró ugrásokkal elérte a 180, majd csaknem a 200 kilométert. Na, kezdődik, gondoltam és akaratlanul mégegyszer megtapogattam baloldalamon az ejtőernyő gyűrűjét. Elég nevetséges, de a szerelőre kellett most gondolnom, aki lent, a hangár előtt becsatolt a gépbe, s rövid megjegyzésére: „Ha itt meghúzza a mellszíjat, szabaddá válik a géptől. Azután három másodpercet várni, majd a gyűrűt meghúzni; ez kézi működtetésű ejtőernyő." Most egy rövid pillantást vetettem a balcombomra csatolt cédulára: „Fél bukfenc, fél orsó balra"; olvastam az első két sorbani Ezzel kezdődik programmunk, - és most tényleg meg is kezdődött.