A felrobbantott újvidéki vasúti híd kiemelése [antikvár]

Részlet a könyvből: 1941 április havában a visszavonuló jugoszláv hadsereg többek között az újvidéki vasúti és közúti Dunahidakat is felrobbantotta. Az alábbiakban általános képet adunk a rombolás teremtette helyzetről, és részletesebben leírjuk a vasúti híd kiemelését. Előrebocsátjuk, hogy sem az 1914-18-as világháborúban, sem a most dúlóban eddig hasonló méretű és a természeti adottságoknál fogva nehezebben helyreállítható hídrombolások nem fordultak elő. A méreteikben hasonló lengyelországi vagy oroszországi hidak lényegesen sekélyebb és lassúbb folyású vizek fölött vezettek. A szóbanforgó hidak Újvidék és a ma Horvátországhoz tartozó Pétervárad között hidalták át a Dunát. A helyszíni viszonyokra jellemző, hogy az itt nagyjából nyugatról kelet felé folyó Dunát a péterváradi sziklatömb északi irányba kitérni kényszeríti, aminek jelentős mederszűkület és egyben kimélyülés a következménye (1. ábra). Amíg ugyanis a Duna medre a Délvidéken átlagos (+ 3.5 m) vízállásnál 450 m széles és 10 m mély, addig az újvidéki közúti hídnál a meder 250 m-re szűkült és a mélysége 17 m. Ezzel együtt jár a sodor felgyorsulása is, mely magasabb vízállásnál egyes helyeken a 2 m/mp sebességet is elérte (átlagban 1.2-1.4 m/mp). Az éles kanyarnak megfelelően a sodorvonal a vasúti hídnál erősen a péterváradi part felé tolódott, majd onnan részben keresztirányban a közúti híd első mederpillére felé tartott.